Japán - Koyasan

Anyukámnak hála a gyerekeket ezúttal otthon hagyhattuk és az elmúlt napokban egy igazi felfedező túrán jártunk Japánban.
A fiúknak is nagy élmény lett volna ez az utazás, de minden bizonnyal napi néhány órás városlátogatásban ki is merült volna a lelkesedésük, nem beszélve a többszöri átszállással tarkított vonatozásokról, a kolostori kosztról vagy a hajnali szertartásról. Mi viszont egy jó nagyot turistáskodtunk, rengeteget sétáltunk, minden nap holtfáradtan, de tengernyi élménnyel keveredtünk ágyba.
Gábor szinte minden hónapban munka ügyben jár Tokióban, így velem együtt őt is jobban érdekelte a régi főváros, Kiotó. Ezen kívül akartunk még valami különleges élményt, amit aztán a koyasani kitérőnkkel sikerült is begyűjteni.

Meglepő módon a National Geographic 400 oldalas Japánról szóló útikönyve mindössze egy rövid mondat erejéig tesz említést Koyasanról, de szerencsére egy tripadvisori élménybeszámoló kellően felcsigázott ahhoz, hogy ezt a 900 méter magasan fekvő ősi buddhista központot is felkeressük, s aminek köszönhetően az eddigi ázsiai utazásaink egyik, ha nem a legnagyobb élményével lettünk gazdagabbak.

Osaka Szöulból bő egy órás repülőúttal könnyen elérhető, onnan pedig Japán hiper-szuper vasúthálózatával nem jelent nagy gondot egy körutazás megszervezése. Már ott "gyanússá" vált a rendszer, hogy amikor terveztem az átszállásokat, nem napi néhány, hanem negyed óránként legalább 5-6 féle variációt dobott ki még egy-egy bonyolultabbnak tűnő szakaszra is. Végül minden gond nélkül zajlott a nagy vonatozás, nagyon jól éreztük magunkat, a japán emberek még a koreaiaknál is kedvesebbek és segítőkészek, Koyasant pedig tényleg kár lett volna kihagyni.

Koyasan

A Shingon nevű buddhista iskola alapítója Kobo Daishi a Koya-hegy nyolc hegycsúccsal körbe ölelt kicsi fennsíkját a lótuszvirág szirmaihoz hasonlította és úgy gondolta, hogy ennél alkalmasabb helyszínt nem is találna Japánban a szerzetesek tanításához. 824-ben épült itt az első kolostor, de ma már több, mint 100 kisebb-nagyobb templom fekszik a kisvárossá fejlődött Koyasan területén. A szerzetesek évente több ezer zarándokot és turistát látnak vendégül, számos buddhista fesztivált rendeznek errefelé, itt található ma Japán legnagyobb buddhista temetője és 2004 óta az UNESCO Világörökségek Listáján is szerepel "A Kii-hegység szent helyei és zarándokútjai" között.

http://eng.shukubo.net

Fotókat az albumban találtok itt, s hogy kedvet kapjatok fellapozni, íme néhány közülük ízelítőül:

a szállásunk - az itt található 54 szállás közül 52 ehhez nagyon hasonló:

a szobánk - rizspapír ablakok, vékony, mozgatható paravánfalak, közös fürdő (zsámolyos zuhanyokkal, forró vizes merülőmedencével):

a templomi szállásunk buddhista szentélye - itt volt a közös reggeli szertartás 6:30-kor

Konpon Daito - az eredeti templom 816-ban épült. Az 50 méteres pagoda egy olyan mandalának a középpontja, mely nem csak a Koyasant körbeölelő hegyeket, hanem egész Japánt is lefedi:

pagodákból itt nincs hiány: 

néhány utcarészlet:

Okunoin temető - 200 ezer faragott kő- és fasíremlék mellett itt található Kobo Daishi mauzóleuma is:

folyt köv. Kiotó...

Szerzetesek eledele

Ha ellátogatunk valamelyik hegyi kolostorba, akkor az ott lakó szerzetesek tárt karokkal várnak mindenkit egy finom ebédre. Nagy kondérokban főznek, az önkiszolgáló étkezőben mindenki kedvére válogathat, majd miután szorgosan elmosogattunk magunk után, az adománydobozba dobott pénzzel meghálálhatjuk a szíves vendéglátást.

Ma anyukámmal voltunk hegyet mászni, nagyon büszke vagyok rá, hogy a 72. szülinapját ilyen fitten ünnepelte.

most is lesz mit a klubban elmesélni...

itt készült az ebéd: 

a kolostori menza (jobb szélen az adománydoboz): 

más, mint a mama főztje:-)

Malacfejes gyáravató

Meséltem már többször, hogy itt Koreában mennyire ragaszkodnak a hagyományokhoz, de azért sosem gondoltam volna, hogy még egy európai székhelyű multicégnél is előkerülhetnek az ősi szimbólumok.

Gáboréknál egy új palackozó üzem hivatalos megnyitója volt tegnap, másfél órányira Szöultól egy kisebb városban. Mivel egy új üzlet beindulásához szerencse kell, ezért természetes volt, hogy a csarnokban egy kisebb áldozati oltárt is felállítanak, rajta gyertyával, gyümölcsökkel és egy frissen levágott disznófejjel. A hagyomány szerint egy pénzzel teli borítékot is kell a malac szájába (ha nincs már hely, akkor az orrába, fülébe) gyömöszölni, majd a cipőt levéve, háromszor térdre borulva fohászkodni a jó szerencséért.

A fejet, gyümölcsöket később megették, az összegyűjtött pénzt pedig egy alapítvány kapta:-)

készül az áldozati oltár: 

az ünnepélyes meghajlás (Gábor a bal szélen), a malac füle, szája ekkor már tele volt:

és amihez a jószerencse kell: 

NANTA és Samulnori

Ha valaki Koreába látogat, annak a szokásos látnivalókon túl kötelező program egy NANTA előadás megtekintése, ez ugyanis a koreai színháztörténet eddigi legnagyobb sikere.
Azon túl, hogy 1997 óta folyamatosan telt házzal fut két szöuli és egy vidéki színházban, mára az egész világot meghódította. 1999-ben a Edinburgh Fringe Fesztiválon elnyerte a legjobb előadás díját, később nagy sikerrel debütált a Broadway színpadán is, azóta pedig 43 ország 280 városában (köztük idén nyáron Budapesten is !) több mint 8 millió néző élhette át ezt a különleges komikus főzőshow-t.
Nyelvi akadályok nincsenek, egy könnyed, humoros történet részesei lehetünk, amely látványos mozdulatokon és a samulnori ritmusos zenéjén keresztül szórakoztat. Az előadók kezében a kések, serpenyők, vágódeszkák és kancsók hangszerekké változnak, miközben azért rendületlenül aprítják a zöldségeket, sütnek, főznek és táncolnak.

Nagyon tetszett az előadás, felejthetetlen élményt jelentett nemcsak nekünk, hanem a gyerekeknek is. Ha újra fellépnek Magyarországon feltétlenül nézzétek meg!

egy rövid beharangozó:

és néhány részlet az előadásból: 

A "sa - mul - nori" szó szerint 4 hangszeren való játékot jelent és a koreai földművesek kemény munka utáni táncos előadásának ritmusos zenéjére utal.
A négy hangszer mindegyike a természet hangjait utánozza: a kkwaenggwari a mennydörgés és villámlás, a jing a szél, janggu az eső, a buk pedig a felhők hangjára hasonlít. Természetesen nem a világ keleti csücskében lennénk, ha nem lehetne ezt fokozni: a bőrrel borított dobok (janggu és buk) a földet, a fémből készült másik kettő az eget szimbolizálják. A négy hangszert harmóniában kell megszólaltatni, akkor a természet is kegyes lesz hozzánk és gazdag termés ígérkezik. A közös zenélés pedig utat nyít a szívekbe, összehozza az embereket, örömet, vidámságot varázsol az életünkbe.
A buddhista gyökerekkel rendelkező samulnori a hagyományos folklór előadások elengedhetetlen kelléke Koreában, mára igazi művészetté fejlődött és vált egyre ismertté a nagyvilágban.

Chuseok

Múlt héten volt Chuseok (csuszok), a koreaiak legfontosabb családi ünnepe. A hagyományok szerint minden év nyolcadik holdhónapjának 15. napján az aratás befejezését ünneplik. Ilyenkor összegyűlnek a rokonok és közösen hálát adnak a jó termésért. Idén ez a hétvégével együtt öt napos hálaadást jelentett, így Szöulból is rengetegen kerekedtek fel és utaztak a vidéki családtagokhoz.

A Chuseokhoz kapcsolódóan kezdődött volna szerdán a koreai háború miatt szétszakított családok találkozója. Ez az ideiglenes családegyesítés érzelmekkel alaposan átfűtött kérdés a két Korea között, de sajnálatos módon az északiak ismét keresztbe tettek és az utolsó pillanatban lefújták a várva várt eseményt. Valószínűleg újabb kedvezményeket, segélyeket szeretnének kicsikarni a déliektől.
Pedig már mindenki nagyon készült, 2010-ben volt az utolsó hasonló akció, a rokonaikat látni kívánók pedig egyre idősebbek, fogytán az idejük, az ifjú titán most megint elvett tőlük egy reménysugarat.

 

Szerencsére nálunk nem jelent gondot egy családi találkozó megszervezése, nemsokára érkezik anyukám, az elmúlt hetet pedig Péterékkel töltöttük együtt. Mivel a gyerekeinknek sem volt suli, így igazán jövős-menősre sikerült ez a pár nap. Voltunk a DMZ-ben, színházban, ellátogattunk egy vidéki skanzenbe, nagyokat kirándultunk, bicajoztunk, társasoztunk, kutyáztunk stb., egyszóval jól éreztük magunkat. 

A koreai emberek őket is elvarázsolták, élményből pedig természetesen nem volt hiány. Talán kicsit sokkolóan hatott rájuk az óriási város és a benne hömpölygő ember/kocsiáradat, főleg úgy, hogy még az erdei turistautakon is belefutottunk néhány "dugóba". 

Hiába, a koreaiak imádnak hegyet mászni és a nagy számok törvénye miatt bizony az erdőben is nagy a zsúfoltság. 

Pedig az ünnep miatt kiürült a város, de azért maradtak még legalább 10 millióan...

Seonggasa templom

Koreában rengeteg szebbnél szebb buddhista templomot lehet felkeresni, de sajnos a japán invázió és a koreai háború miatt csupán néhány részletüket tudjuk az eredeti állapotában megcsodálni. A kolostorok, templomok története a festett faépületekkel ellentétben több száz éves, a míves rekonstrukciók pedig a kultúrájára oly büszke koreai népet dicsérik.

A Seonggasa templom története a 8. századba nyúlik vissza. A Bukhansan hegységben található kolostoregyüttes mindig meghatározó szerepet töltött be az ország vallási kultúrájában. Az itt élő szerzetesek közül kerültek ki az ország buddhista vezetői és az éppen aktuális uralkodó is mindig ebben a templomban kérte Gautama Sziddhártha, ismertebb nevén a történelmi v. Sakjamuni Buddha segítségét. Kőbe vésett óriási alakja különleges látványt nyújt az idelátogatóknak.

A nagy kedvenc: Bukhansan

Már most tudom, hogy ha egyszer hazaköltözünk, akkor legjobban a hegyek fognak hiányozni. Egészen pontosan az a lehetőség, hogy ha bármikor a természetbe vágyakozom, nem kell messzire mennem, mert itt van egy kőhajításnyira.
A Bukhansan Nemzeti Park közelében lakunk, ha elindulok a hegyoldalnak felfelé, akkor néhány perc alatt már az erdőben találom magam, ami nekem bizony felér egy jó adag boldogsághormonnal.
Rengeteg jól karbantartott turistaút, sok-sok templom, egy tucat közékori kapu található errefelé, de az egyik nagy kedvencem az a kolostor, ahová egy óra alatt már felgyalogolhatok. A kaptatós hegyi út után jól esik egy kicsit megpihenni, elcsendesedni, ezért ilyenkor mindig lekuporodok a templomban vagy leülök valahol a kertjében és máris a mennyországban érzem magam:-)

english.knps.or.kr 

valahol félúton...

ilyen sima, lapos köveken...

vagy kisebb-nagyobb buckákon...

néhol gumis falépcsőkön át vezet az út

 amivel nehéz betelni:

 ahol mindig jó egy kicsit elcsendesedni: Ilseonsa templom

az oldalfalait ilyen szép festett képek díszítik:

a falakon belül pedig ez a látvány fogad:

a mennyezetben is lehet gyönyörködni: 

 vagy a fali fülkék pici buddháiban:  

farkasszemet nézni néhány sárkánnyal: 

itt éppen az étkezési ceremóniára, a Balu-Gongyang-ra készülődnek:

a templomkertben sok ilyen "kívánság kőrakást" látni - ha nem dől össze, akkor az imánk meghallgatásra talál: 

Koreában rengeteg pillangót látunk, ezt a fekete szépséget fent a hegyen fotóztam: