DMZ - A hármas számú alagút

A DMZ, azaz a két Korea határán kialakított demilitarizált övezet a déli turisták egyik kedvelt célpontja. Reméljük nem sokáig és hamarosan csupán egy tábla jelzi majd azt, hogy egyszer itt húzódott a határ.
Mi még ősszel jártunk errefelé, néhány utólagos élménybeszámolót megillet ez a kirándulás is.

Kim Ir Szen - a mostani észak-koreai vezető nagyapja - szerint egy alagút többet ér 10 atombombánál, ezért miközben a felszínen a háborút követő első béketárgyalások folytak (1974-ben járunk), addig a demilitarizált zóna földje alatt az északi katonák szép szorgosan törték (robbantgatták) az utat dél felé. Azt gondolták, hogy az alagutakon átszivárgó fegyveresek egy meglepetésszerű támadással gyorsan elfoglalhatják a stratégia fontosságú célpontokat, így mire az amerikai és déli hadsereg felocsúdna, addigra ők nagy ügyesen meg is oldanák a koreai egyesítést.
Eddig összesen 4 ilyen alagutat lepleztek le a déli oldalon, a legutolsót 1990-ben. Sokan úgy vélik, hogy legalább egy tucat hasonló épült, így azóta is megszállott "alagútvadászok" kutatják folyamatosan a határ közeli vidéket, eddig mindhiába.

1978 októberben fedezték fel a harmadik, Szöultól mindössze 44 km-re fekvő alagutat, amely az időrendi sorrend alapján kapta így a 3-as nevet.
A négy közül ez az egyetlen, amelyet egy északi menekült információi alapján sikerült megtalálni. A pontos koordináták meghatározásához rengeteg vízzel teli csövet dugtak a földbe és ahol a dinamit okozta rezgések miatt túlcsordult a tartály, ott kezdtek el ásni lefelé. Végül 73 méterrel a föld alatt találták meg azt a kb. 2 méter magas és ugyanilyen széles járatot, melynek a vége ekkor már 435 méterrel délebbre volt a demarkációs vonaltól. Ha nem csípik fülön az építőket, akkor óránként 30 ezer katona átszivárgását segítette volna ez a földalatti titkos folyosó.
Az északiak először a déliekre fogták az ásást, de ez a járat lejtése és a dinamitoknak fúrt lyukak iránya miatt gyorsan cáfolható volt. Ezután került elő a "csak szenet bányásztunk" verzió, mi több, igazuk bizonyítására képesek voltak még szénporral is bekenni az alagút falát. Még azt sem zavarta őket, hogy mennyire nevetséges magyarázat a kőszén utáni kutatás egy gránit alapú hegy gyomrában.

Ma a déliek helyi attrakcióként mutogatják azt, amiért az északiak kemény munkával megdolgoztak: a 3 vastag betonfallal leválasztott, szépen kivilágított déli szakaszt védősisakos turisták vették birtokba.
Csak a 180 cm felettieknek kényelmetlen egy kicsit ez a különleges földalatti séta.

 http://en.wikipedia.org/wiki/Korean_Demilitarized_Zone

http://english.visitkorea.or.kr

Öngyilkosmentő akciók

Dél-Korea hosszú évek óta az öngyilkossági statisztikák éllovasa. 

Sokan kutatják a miérteket, de abban mindenki egyetért, hogy a hirtelen megindult nagy gazdasági növekedés közvetett hatásai is ott szerepelnek az okok között. A koreai embereket jellemző megfelelni vágyás, a hihetetlen magas versenyszellem, a kudarc okozta szégyenérzet ugyanis mind hozzájárulnak ezekhez a mutatókhoz. 

Sajnos az idős emberek között is szép számmal találunk öngyilkosokat. Ők azok, akik a koreai háború után már nem tudtak a nulláról új életet építeni, vagy éppen a fiatalabb családtagjaikat akarják megkímélni a gondoskodással járó költségektől.

Negatív irányba befolyásolja az embereket a média is, de kikerülhetetlen, hogy a korrupciós botrányba keveredett államfő, az egyik SAMSUNG-örökös vagy egy nagyon híres, de a legújabb lemezével megbukott popsztár, sok fiatal példaképének számító sportoló, modell vagy színész öngyilkos akciójáról ne tudósítsanak a lapok vagy a hírműsorok.

Amikor néhány évvel ezelőtt a "nemzet színésznője" - Choi Jin-Sil - sem talált a magánéleti problémáira ennél jobb megoldást, akkor a halálát követő hónapban az átlagos 700 helyett 1700-an követtek el öngyilkosságot.

A pszichés problémákkal küzdő emberek többsége ráadásul nem kér külső segítséget, sokan még a család előtt is titkolják negatív érzéseiket. Sőt, hiába a nagy üzleti potenciál, még a gyógyszeripar sem tudja kivetni rájuk a hálóját; a riasztó adatok ellenére az OECD országok közül Koreában fogy a legkevesebb antidepresszáns.

Szöulban az öngyilkosok kedvence a Mapo-híd, évente több mint ezer ember vetette le magát innen a Han folyóba. Azért a múlt idő, mert 2012-ben a SAMSUNG életbiztosítási üzletben érdekelt leányvállalata egy nagyszabású akció mellé állt s aminek köszönhetően a hétköznapi életben csak "a halál hídja"-ként emlegetett helyszínt a következő hat hónapban máris 77 százalékkal kevesebben választották.

Mindenki jól járt, a Samsungnál is biztosan többen kötöttek életbiztosítást, az akciót lebonyolító Cheil nevezetű marketing cég pedig bezsebelt egy rakás nemzetközi és hazai szakmai díjat. 

Hogy minek köszönhető a siker? A híd korlátaira a potenciális öngyilkosok lelkére ható feliratokat, képeket helyeztek el. A LED égőkkel megvilágított "Ha valami bánt, meséld el! Veled vagyunk! Várunk haza!" stb. üzenetek éjjel is láthatóak és a beépített mozgásérzékelők miatt az arra járók sosem érzik magukat egyedül.   

A másik öngyilkosmentő akcióról a CNN-en láttam egyszer egy dokumentumfilmet. Egy olyan kurzusról volt szó, ahol az öngyilkosságot fontolgató emberek főpróbát tartanak, hogy rájöjjenek, hogy mégis jobb itt a földön. 

A részvevők a családtól, barátoktól búcsúlevélben köszönnek el, majd beöltöznek a valódi temetéseknél használt ruhákba:   

Elkezdődik a szertartás, mindenki elfoglalja a helyét: 

A koporsófedelet lezáró ember fekete ruhája is a halált jelképezi.

A végén 20 perc síri csend következik:

                                                                             képek: CNN.com

Állítólag ennyi idő elég ahhoz, hogy ebben a bezárt állapotban átérezhessék a halál élményét és utána újra vágyjanak az életre.

Az biztos, hogy a statisztikákat elnézve az utóbbi években stagnál, sőt némi csökkenés tapasztalható ezen a fronton, így lehet, hogy ez a két meglehetősen furcsa dolog is hozzájárult a pozitív változáshoz.

Hwacheon Sancheoneo Jégfesztivál

A Lonely Planet "A tél 7 csodája" c. listáján említi ezt a fesztivált, s ha már itt vagyunk, nem akartuk kihagyni mi sem.
Ha csodát nem is láttunk, de egy igazán klassz téli élménnyel gazdagodtunk.
Csodának csak akkor neveztük volna, ha nem üres kézzel távozunk:-)

Szöultól észak-keletre, egy hegyekkel körbeölelt csendes völgyben bújik meg Hwacheon, amely minden januárban pisztránglesre várja a turistákat. Sancheoneo elnevezés az itt élő halfaj nevére utal.
Ez az ország leghidegebb vidéke, a hideg szélnek és a kristálytiszta víznek köszönhetően a folyók itt fagynak be először. A negyven centis jégréteg alatt rengeteg pisztráng próbálja túlélni ezeket a nehéz napokat. Nincs könnyű dolguk, állítólag legalább 800 léken keresztül áll lesben több tízezer, halra és kalandra éhes látogató. Mindenki azért utazik erre a nagy eseményre, hogy a saját maga által kifogott zsákmányból nagy büszkén belakmározhasson, csupán a hozzánk hasonló botcsinálta horgászok kénytelenek beérni a halsütödés kínálattal.

http://www.narafestival.com

  a felkészültek székkel, pokróccal érkeztek: 

a jéghalászatot kicsik és nagyok egyaránt élvezték:

 ha éppen nem volt szabad lék, akkor csináltunk egyet magunknak:

  a villantóval felszerelt egyszerű pecabot - mivel mindenki ilyet használt, nem foghattuk erre a balszerencsénket, bizonyára a technikánkon kell még egy kicsit finomítani: 

  bezzeg a szomszédunknak ilyen hatalmas példány akadt a horgára:

  és még ez a kislány is két zacskónyit vadászott:  

a bátrabbak a jéghideg vízben saját kézzel is megpróbálhatták a halfogást: 

 a ficánkoló csúszós halakat a pólójukban gyűjtögették: 

 a lefagyott végtagokat később muszáj volt felmelegíteni:

a kifogott halakat beirdalták, sóban meghempergették és alufóliába csomagolva került a parázsra: 

akinek elege volt már a halból, ehetett egy kis sült polipot is: 

ezen kívül még számos program közül választhattunk: jégszobrok, jégkunyhó, korcsolyapályák, de ki gondolta volna, hogy focizni, bicajozni, kvadozni, sőt akár még raftingolni is lehet a jégen: 

PyeongChang 2018 - logó mustra

Nemsokára Szocsiban indul a téli olimpia, négy év múlva pedig Dél-Koreában, Pyeongchangban lobban fel a láng. Nagy büszkeség ez a koreai népnek; az 1988-ban sikeresen megrendezett nyári olimpia és a 2002-es foci VB után immár a legnagyobb téli sportverseny házigazdája is lehet.

Elnézve a mostani olimpiai logót óhatatlanul is összehasonlítottam a (szerintem) sokkal érdekesebb, mélyebb jelentéssel bíró koreaival. Idehúz most a szívem, de talán Ti elfogulatlanul is hasonló véleményen lesztek.

A koreai emblémát a hangul (koreai írás) és a keleti filozófia ihlette, színvilága az olimpiai zászló mellett a koreai kultúra öt alapszínét idézi.

A házigazda város, PyeongChang  (평창)két szótagjának első mássalhangzóit rejti a kép.

ㅍ  "p" betű, benne a felső vízszintes vonal az eget, az alsó a földet, a függőleges vonal az embert jelöli, így együtt pedig a három elem közti harmóniát és a szívélyes fogadtatást szimbolizálja.

ㅊ  "cs" betű a minden irányból az eseményre sereglő tömeget, de egyben a havat, a jeget és a sportolók csillagos teljesítményét is jelképezi.

http://www.olympic.org

http://www.pyeongchang2018.org

Hó, síelés és egyebek

Koreában a téli sportok népszerűsége az utóbbi években meredeken ível felfelé. Az ország észak-keleti és középső részében egyre több síközpont nyitja meg kapuit, ahol december elejétől március végéig hóbiztos pályák, jól felszerelt síközpontok és a különböző igényeket kielégítő szállások garmadája várja az idelátogatókat.
2018-ban Dél-Korea a Téli Olimpia Játékok házigazdájaként megmutathatja a nagyvilágnak, hogy ezen a téren is felzárkózott az élvonalhoz, mi több, szép lassan lepipálja a versenytársakat.

Karácsony után az elmúlt két kihagyott síszezont próbáltuk bepótolni és a várakozásainkat messze felülmúlta az, amit megtapasztaltunk.
Szöultól egy kicsit távolabbi helyet néztünk ki magunknak (Sabuk - High1 Resort), bíztunk abban, hogy ott már egy fokkal kevesebben lesznek - szerencsére bevált a számításunk. Háztól házig 3 órás volt az út, de ebből egyet a városból kifelé araszoltunk (volt úgy, hogy 2x9 sávos tömött sorokban). Szinte az utolsó kilométerig autópálya vagy több sávos autóút, kismillió alagút és híd. Ha sikerül elhagyni Szöult, akkor már nagyon egyszerű eljutni az ország bármelyik szegletébe. 

Síközpontokból nagy a választék: 

http://english.visitkorea.or.kr/enu/SI/SI_EN_3_6.jsp?cid=860692

http://www.high1.com

A táj gyönyörű, a többi évszakban is igazán szép kirándulóhely lehet. A szikrázó napsütésért cserébe kissé csípős hideg időnk volt, de legalább messzire elláttunk. Egyik reggel a völgyben mínusz 14 fokot mutatott a hőmérő, de fenn a hegytetőn már végképp nem lehetett lazsálni, ha nem akartunk zörgő csontokat:-) 

A koreaiak még most tanulnak síelni, emiatt a piros pályák szinte üresek, a könnyebb pályákból viszont óriási a választék. Hosszú, széles utakon csúszkáltunk, egy lendülettel akár 7,5 kilométert. 

Nagy örömünkre az ünnepi hangulatról is gondoskodtak: 

Még néhány szösszenet, ami azt mutatja, hogy ezúttal nem az Alpok lejtőin jártunk.

Útközben több ehhez hasonló kimondhatatlan várost is mutatott a GPS :-)

A szállodában mindent meg lehetett venni, így többek között a paplant is, ennek a leírásából derült ki, hogy miért aludtunk olyan jól (magyar libatollból készült!):

Koreában a fogmosásnak nagy kultusza van. Az itt élő emberek állandóan mossák a fogukat, a boltokban tízesével árulják a fogkeféket, de láttam már kávézókban is, hogy fogmosó szettet kínálnak a sütik mellé. Gábor mesélte, hogy akárhányszor kimegy a munkahelyén a mosdóba, mindig talál valakit, aki éppen fogat mos. A polcon kis pohárkákban sorakoznak a fogkefék, amikhez a cég biztosítja a fogkrémet. Biztos, hogy a dohányzás mellett a sok kimchi és egyéb csípős étel miatt érzik azt, hogy minden egyes étkezés után muszáj jó alaposan kipucolni a szájukat, de mivel a bőrükön keresztül is párolog a fokhagyma, így nem teljes a siker.

De azért azt nem gondoltam, hogy még síelés közben sem feledkeznek meg e nemes szokásukról, a síközpont mosdóiban is ment a sikálás, sőt egyszer láttunk a pályán is egy elhagyott fogkefét:-)

A bizonyíték: 

A kimchit valahogy le kell öblíteni, így ugyanilyen arányban fogy az alkohol is. Dél-Koreában az egy főre jutó (tömény) alkoholfogyasztás a legmagasabb a világon. Erről egyszer majd bővebben is írok, mert az italozási szokások megérnek egy külön posztot. 

A felvonóknál láttunk alkoholszondát, így lehetett tesztelni, hogy nem lesz-e több kanyar a kelleténél. 

Másnaposságra a legjobb gyógyír a különféle gyógynövényekből készült kis itóka, ezt minden boltban árulják, így a szállodai minibárban is természetesen megtalálható, sőt a szobaszervíz reggeli étlapján is szerepelt egy másnaposság elleni csodaleves:-)

Boldog Karácsonyt!

Korea - a HAN-ok országa

HAN - ez a legfontosabb szó, szótag, ha meg szeretnénk ismerni Koreát.

Ami Koreát megkülönbözteti a többi ázsiai nemzettől, az valamilyen HAN. Ezekkel nyit minden útikönyv vagy élménybeszámoló és mellesleg én sem véletlenül kerestem olyan blogcímet, amibe belevarázsolhatom ezt a három betűt.
Biztos nem lesz teljes a lista, de azért megpróbálom a legfontosabb HAN-okat összegyűjteni:

A koreai HAN nem azonos a Kínával kapcsolatosan emlegetett hanhoz, sokkal inkább a mongol kán (khan) szóból eredeztethető, mert koreaiul is "nagy" vagy "vezér" jelentéssel bír.


HAN

A koreai egyes szám rövidített alakja ( 1= hana ).

HAN

A Szöult kettészelő folyó neve. A legnagyobb vízhozamú, de csak a negyedik leghosszabb folyó a Koreai-félszigeten. A legszélesebb pontja több, mint 1 kilométer. Összesen 27 híd köti össze az északi (Gangbuk) és déli városrészt (Gangnam), a két part mentén több tíz kilométeren keresztül kiépített bicikliutakat, parkokat és egyéb szabadidős létesítményeket találhatunk.

HANGUK

Az ország neve koreaiul.
Észak-Korea neve Choson (Csoszon), amely az ősi koreai állam nevére ill. egy hasonló nevű uralkodói dinasztiára utal.

HANGUGMAL v. HANGUGO (hivatalosabb verzió)

A koreai nyelv. Ugyanez északon Csoszonmal vagy Csoszono.

A koreai nyelv besorolása bizonytalan, emiatt az óvatos nyelvészek izolált vagy szigetnyelvként emlegetik, amelynek nincs közös őse már élő nyelvekkel.
A kevésbé óvatos többség viszont az altáji nyelvekkel állítja rokonságba, így szegről-végről mi is nyelvrokonok vagyunk.
Amikor a fiaink szólnak az apukájukhoz, akkor a koreaiak hegyezik a fülüket, mert az "apa" szó náluk is ugyanezt jelenti. A családnevet itt is előbb írják/mondják, mint a keresztnevet, nem használnak prepozíciókat és nincsenek különböző nemű szavak sem. A jelentést befolyásoló rövid és hosszú hangzókból hasonlóan jól állnak, mint mi és ők is ügyelnek a magánhangzó harmóniára (mély-magas hangrendű szavak megfelelő toldalékai).


HANGUL

A koreai írás, erről már írtam korábban (itt).

HANSIK

A koreai ételek, amelyek messze földön híresek arról, hogy mennyire egészségesek. A (főleg) hal, egyéb tengeri herkentyűk, marha- vagy sertéshús mellett rengeteg nyers, frissen sült és erjesztett zöldséget, gyümölcsöt, különféle szójaterméket és rizst fogyasztanak.
Fontos még megjegyezni, hogy itt nagyon szigorúan szabályozott a tartósítószerek és mesterséges színezékek használata, szinte csak az import árukban találhatunk ilyeneket.

Nagy kedvencem a bibimbap.  Szó szerinti jelentése "kevert rizs", mivel a főtt rizst keverik össze különféle hozzávalókkal, nyers/sült/párolt zöldségekkel, algával, néha hússal és az elmaradhatatlan csípős paprikaszósszal. Létezik hideg és meleg változata is. Ez utóbbit kőedényben a sütőben átforrósítják és a végén még egy tojást is ütnek a tetejére. Általában levessel együtt szervírozzák, de kimchit egész biztosan kapunk mellé.

Nagyon sok koreai étteremben egy kis beépített grillezőt vagy melegítőt találunk az asztalok közepén. Ezeken vagy húst sütögethetünk vagy egy nagy fazék levest főzhetünk magunknak. Nyersen megkapjuk a hozzávalókat és nagyon gyorsan összerottyanthatunk egy finom hús- vagy zöldséglevest. A szokásos szója- és zöldségköret, a többféle kimchi, az ízesített paprikaszószok külön kicsi tálkákban kerülnek az asztalra. Rizs mindenkinek külön jár, de a többi már közös pálcikázós falatozás.

HANBOK

Koreai népviselet, amelyet nem csupán jeles napokon hordanak. Télen különösen praktikus, mert jó melegen fel lehet alá öltözni és mellesleg a lábbelit is eltakarja.
Azért nem árt az óvatosság, egyszer már láttam egy ilyen gyönyörű selyemruha alól kikandikáló tornacipőt:-)

A kicsi gyerekeket is előszeretettel bújtatják ilyen ruhákba pl. iskolai ünnepségeken vagy olyan kirándulásokon, ahol a koreai kultúrával ismerkednek. Ezeket a képeket is egy múzeumban és egy skanzenben fotóztam.

HANOK

Hagyományos koreai stílusú házak. Kő alapra fából épültek és épülnek ma is, azzal a különbséggel, hogy a régi - amúgy nagyon hatékony - fűtésrendszert időközben lecserélték. Régen a kőalap alatt keringették a meleg levegőt úgy, hogy a tűzet a ház oldaláról táplálták és a füstöt - a tűzveszély elkerülése végett - a háztól messzebb felállított kéményen vezették ki.

a "padlófűtéshez" ezen a nyíláson keresztül rakták meg a tüzet: 

a háztól néhány méterrel távolabb álltak a kémények: 

HANJI

Koreai papír, amely erős, de mégis puha tapintású, szederfából készül, emiatt sajátos, édeskés illata van. Olyan, mint a koreai nemzet, könnyen gyűrődik és sérül, de minél jobban ütögetik, annál keményebbé válik. Remek nedvszívó és légáteresztő, kiválóan szigetel, ezért régen a HANOK házak ajtajaihoz, ablakaihoz használták.
A vékonyabbra dolgozott papírra könyveket nyomtak és képeket festettek, illetve számos használati tárgyat készítettek belőle. Még ma is nagyon népszerűek a hanji lámpák és dobozok.

A HAN mindezeken felül egy olyan fogalmat is jelent, amit csak a koreaiak értenek. Nincs rá megfelelő egyszavas fordítás, mert annál jóval összetettebb: a közösen átélt szenvedés (büntetlen igazságtalanság, elnyomás, elszigeteltség stb.) érzése, de egyúttal a reményé is, hogy a jövőben mindannyiukra már egy jobb sors vár.

A HAN-érzés ennek ellenére passzív, azaz ez a nagy kollektív bánat, fájdalom vagy akár harag nem kiált bosszút, inkább türelemre int, mert hisznek abban, hogy a sok igazságtalanság egyszer biztosan igazságot szül.