Yongamsa templom és az óriás sziklabuddhák

Az egyik itt élő (magyar) ismerősöm szerint Koreában unalmasak a templomok, mert mindenhol ugyanazt látni. Ezzel egyáltalán nem értek egyet, szerintem mindegyiknek megvan a maga bája, különlegessége, története.

Hétvégén ismét egy ilyen kincsre leltünk.

Szöultól nem messze, a Paju környéki hegyekben áll a 11. században alapított Yongamsa templom. Ezt az eldugott helyet a templom mellett magasodó, sziklákból épített óriási buddhák teszik különlegessé.

A templomegyüttes és a hozzá vezető út még ismerős élmény volt.

A buddhista templomok többségénél ehhez hasonló kaput (Iljumun) láthatunk, amely a megvilágosodás felé vezető út kezdetét szimbolizálja. Minden világi vágyunkat magunk mögött kell hagyni, ha átlépünk rajta.

De ilyen buddhákkal eddig sehol máshol nem találkoztunk. A  19 méter magas kőszobrok - Mireukbul és Mireukbosal - testét két szorosan egymás mellett álló óriási sziklából faragták, a nyak, fej és kalap rész viszont külön került rájuk.

A legenda szerint a tizenegyedik században uralkodó Seonjong király és felesége sokáig várt a gyermekáldásra. Egyik éjjel különös álma volt az asszonynak; a hegyekből két szerzetes érkezett hozzá, akik ételért koldultak. A király ezt égi jelnek tartotta, az embereit elküldte utánuk, hogy kutassák fel őket, de csak két különleges óriási sziklát találtak. A király ezért a kőfalba vésette a szerzetesek alakját, a közelében pedig templomot építtetett. Imája végül meghallgatásra talált, még abban az évben megszületett a trónörökös, Hansanhu herceg.

http://en.paju.go.kr

Jeonju, Suncheon és Boseong

Három napig Ritával és Katával a félsziget déli részén csavarogtunk.
Ismét egy rakás esemény, amiről majd lehet nosztalgiázni az ötyepartikon:-)

Jeonju kb. 800 hanok házból álló városrésze igazi unikum Koreában. Az élménybőség kellemes zavarában sokat sétáltunk, finomakat ettünk és természetesen mi is hanok szálláshelyet választottunk.
Papírvékony falak, padlófűtés, matrac és derékfájás, de pont ezekkel együtt volt az igazi.

Suncheon-öböl Ökológiai Park: folyótorkolat, nádtenger, érintetlen természet, vízimadarak stb. - a tengert és a hegyeket leszámítva a Hortobágyi Nemzeti Parkunkhoz hasonlítható élmény.

Ilyet viszont otthon nem láthatunk, talán emiatt lett ez a boseongi teaültetvény a kirándulásunk csúcspontja:  

és még néhány fotó...

A 124-es különleges egység

1968 januárjában egy 31 főből álló különleges alakulat szivárgott át az északi határon.

Kim Ir Szentől azt a parancsot kapták, hogy a déli bábkormányt megdöntsék és a déli testvéreiket az amerikai elnyomás alól felszabadítsák.

Egy elmebeteg hatalom agymosott katonáiról volt szó, akik valóban elhitték, hogy erről a nemes küldetésről van szó. Az akció legfontosabb része lett volna az akkori elnök, Park Chung-hee (Dél-Korea jelenlegi elnökasszonyának édesapja) meggyilkolása.

2 napot töltöttek a hegyekben bujkálva, éjszaka mínusz tíznéhány fokban és 20 kilós fegyvereket rejtő csomagokkal a hátukon. Számításukba azonban némi hiba csúszott.

Útközben favágókba botlottak, de mivel szerencsére az agymosás a szívükig nem hatolt, így megkegyelmeztek nekik. Sőt! Próbálták meggyőzni frissen szerzett barátaikat az északi rendszer nagyszerűségéről, Kim Ir Szen jóságáról.

A déliek viszont nem voltak ennyire naivak, egykettőre leadták a drótot, így a dél-koreai és amerikai hadsereg fokozott készenlétben várta a csapatot, noha a küldetés pontos részleteit nem ismerték.

Január 21-én az északiak - déli katonai egyenruhában - az elnöki palota közvetlen közelébe férkőztek, majd tüzet nyitottak az őrökre. A támadásnak több tucat civil és harmincnál több dél-koreai, ill. amerikai katona is áldozatul esett.

A támadók közül egy katonának sikerült elmenekülnie, egy főt élve elfogtak, az egység többi tagja a tűzharcban kapott halálos sebet.

Kim Shin Jo-t, az egyetlen elfogott és életben maradt északi katonát bíróság elé citálták, de később megkegyelmeztek neki; az agymosás felmentést jelentett a súlyos tett miatt emelt vád alól.

Kim meghálálta a déliek kegyelmét, új életet kezdett, megnősült, családot alapított és ma Dél-Korea legnagyobb protestáns gyülekezetének lelkipásztora Szöul egyik külvárosában.

Kim Shin Jo 1968-ban és most, illetve egy róla készült CNN tudósítás itt: 

És a történettel kapcsolatos néhány mostani kép:

Cheong Wa Dae (Elnöki Palota), vagy ahogy itt nevezik: a Kék Ház. 1968 óta a ház mögötti terület katonai övezet.

Hegyet mászni errefelé csak szigorú ellenőrzés után, fényképes igazolvánnyal lehet:

Akkor láthatjuk pl. ezt a nagy tiszteletben tartott 200 éves öreg fát, amelynek a törzsében a tűzharc során 15 golyó landolt:

A bujkáló északiak a város közeli Samo szikla (Samobawi) alatt töltötték a támadás előtti utolsó éjszakát. Egykori búvóhelyüket tábla és néhány műanyag katona jelzi: 

Buddha szülinap, hegymászás és lampionok

A tavalyi évhez hasonlóan idén is Buddha születésnapját az egyik közeli templomban
ünnepeltük.

Ezúttal a világutazó barátnőimmel, Ritával és Katával másztunk hegyet és sok lépcsőt:-)

A reggeli nyugalom kertje - tavasszal

Ősszel krizantémok, most tavaszi virágok és azáleák - de az élmény hasonlóan felejthetetlen.

Ez a kert lesz az egyik legszebb emlékem Koreáról. 

S ha már ilyen nagy kedvenc, egy rakásnyi fotóm van róla külön albumban:-) 

Egy kutyasétáltatás képei

Már régen szerepelt Sunny a blogon, de annál többet járt a közeli hegyekben.
Szinte minden nap.

Íme egy kutyasétáltatás, amiről nehéz eldönteni, hogy ki szereti jobban: a kutya avagy a gazdája:-)

Yongmunsa templom

A buddhista szerzetesek előszeretettel építették templomaikat a természet közelébe, de a konfuciánus eszmék térnyerésével (14. század) a városi, falusi szerzetesek is csak a hegyekben találtak menedéket. Ez az oka annak, hogy Koreában az ősi templomok többségét a hegyek között találhatjuk.

Sajnos a japán megszállás alatt még ezeket a világvégi helyeket is lerombolták, első körben azokat, ahol az ellenállás mozgalom harcosai bújtak meg. Amelyik templom túlélte, annak a koreai háború jelentette a következő, még súlyosabb csapást.

Hasonló sorsra jutott a 913-ban alapított Yongmunsa templom is, de a míves rekonstrukciónak köszönhetően ma már újra a régi formájában pompázik és a kolostorlátogatók egyik kedvelt célpontja Szöul környékén. 

Egyszer már jártam ezen a vidéken, de akkor a szakadó eső miatt a hegymászás és a templomlátogatás kimaradt, tegnap sikerült bepótolni.

http://english.visitkorea.or.kr

A közelgő Buddha-születésnap tiszteletére a templomot és környékét már ellepték a lampionok:

Ebben az épületben a halottaikat búcsúztatják a hívők. A halált követő minden hetedik napon 7 héten át imádkoznak érte, mert állítólag 49 napig a halott lelke még ott van közöttük. Miután megszűnik a lelki kapocs is, az elhunyt ruháit és személyes tárgyait a templom melletti kemencében (köv.kép) égetik el:

A kolostor szerzeteseinek sírkertje - különböző korok, különböző formájú sírkövei: 

A buddhista kolostorok elengedhetetlen kelléke a harang- és dobpavilon. Minden hajnalban a reggeli imára szólítanak az óriási dob és fémharang hangjai:

A kolostor közelében áll Ázsia legmagasabb (60 m) és egyben egyik legidősebb (kb. 1100 éves) ginkgofája, ezért a Yongmunsa harangját a jellegzetes ginkgolevelekkel díszítették. 

A hegymászás után jöhetett egy finom koreai ebéd: tökleves, sült hal rizzsel és egy rakás zöldségkörettel. Mivel itt rengeteg zöldséget fogyasztanak, az éppen aktuális termő fajtákat megszárítják, hogy télen is legyen mit tálalni. A napon szárított gyümölcsök, zöldségek megtartják zamatukat, vitamintartalmukat, sőt bizonyos gombafélék szárítva gazdagabb D vitamin forrást jelentenek, mint nyersen.

Nagyon kellemes társaságom volt, Kjunghee és Andie - egy koreai buddhista és egy orosz származású amerikai zsidó nő.
Élmény volt velük világot váltani. Azon kívül, hogy nagyon kedvesek és értelmesek, van még egy közös szál. Mindketten jártak már Budapesten, szeretik a magyar ételeket és meglepő módon sokat tudnak a magyar történelemről is.
Bevallom, egy kicsit elszégyelltem magam, amikor Andie az egyik legnagyobb magyar zsidó hősről mesélt, mert nem emlékszem, hogy anno történelemórán megemlítettük volna Szenes Hanna nevét. Pedig Izraelben nemzeti hősként tisztelik, utcákat neveztek el róla, verseit 20 nyelvre lefordították és ötven országban kiadták.
Most legalább pótoltam a hiányosságaimat - mi mindenre jó egy koreai kolostorlátogatás:-)