Limuzin helyett KIA Soul

Ferenc pápa szerénységéről és takarékosságáról tett tanúbizonyságot egy nemrég készült interjúban (is), amikor arról beszélt, hogy mennyire nem örül annak, ha egy papot vagy egy nővért drága autóval lát közlekedni:  "Gondolnának a sok éhező gyerekre, mielőtt egy drága autót választanak!"

Koreai útja során is külön kérése volt a lehető legkisebb helyi autó. Felmerült néhány lehetőség, de szerintem a neve miatt esett erre a KIA Soul (soul = lélek v. soul ~ Seoul) modellre a választás.

Tényleg nem láthattunk még egyházi méltóságot ilyen kicsi kocsiból integetni:

Ferenc pápa és kísérete, a menet elején a legszerényebb autó:

Ez a kicsi koreai kocsi amúgy nagyon népszerű szerte a világon, a legújabb változatát kategóriájának legjobbjaként emlegetik. Az USA-ban is óriási sikert aratott, amihez az autóhoz hasonlóan trendi promóció is hozzájárult.

2013-ban még a Gangnam Style-ra táncoltak a Soul-hörcsögök:

Idén viszont lefogytak és már Lady Gagára ropják:

Pápa és a K-pop

Az, hogy a keresztény vallás a fiatalok körében egyre népszerűbb, nagyban köszönhető a celebeknek is. Egy-egy híres színész vagy muzsikus palánta megkeresztelkedéséről beszámolnak a lapok és a rajongók természetesen mindenben igyekeznek követni bálványaikat...

Ferenc pápa látogatásának tiszteletére 36 helyi popsztár összeállt és egy fülbemászó muzsikát alkotott. Nem vagyok K-pop szakértő és rajongó, de ez a nóta nekem is nagyon tetszik.

A címadó Koinonia (görög) szó jelentése: közösség,  a dal Isten és a hívők közötti szereteten alapuló kapcsolatról szól.

A videót a youtube rekordokat döntögető Psy egyik rendezője készítette, a forgatás helyszíne Szöul és egyben Dél-Korea legnagyobb katolikus temploma, a Myeongdong katedrális.

Pápai vizit

Ferenc pápa látogatásának lázában ég Dél-Korea. Utoljára 25 évvel ezelőtt járt itt a katolikus egyház feje.  II. János Pál pápát kétszer is köszönthették a koreaiak (1984 és 1989-ben), Benedek pápa 8 év regnálása alatt azonban egyszer sem utazott Ázsiába.

A mostani látogatás érdekessége, hogy ez volt az első olyan út, amikor  a vatikáni különgép engedélyt kapott  a kínai légtér használatára (az arab országok ugyebár nem jöhetnek szóba). 1989-ben az akkori Szovjetunió már engedélyezte az átutazást, de 1984-ben egészen az északi sarkkörig kellett kerülni, hogy a pápa eljusson ázsiai híveihez.  

A koreai katolikus egyház története igazán különleges, dinamikus fejlődése kiemelkedik a többi ország közül.  

Amikor 1794-ben az első misszionárius megérkezett Koreába, már 4000 hívő fogadta.  Ebbe az országba a kereszténységet ugyanis nem külföldi hittérítők, hanem olyan helyi világiak hozták el, akik Kínában találkoztak keresztényekkel. Tőlük tanultak és ismerték meg a kereszténység szent iratait és ezeket tanulmányozva keresték az igazságot már hazai földön.

Az első száz év azonban az üldöztetésükről szólt. A Csoszon dinasztia számára a  kereszténység veszélyes vallásnak, az állam legfőbb ellenségének számított. 

A Koreai Katolikus Egyház  mintegy 10 ezer mártírhalál halt keresztényt tart számon, közülük most 124 egyházalapítót avatott boldoggá Ferenc pápa a mai 10 órai szentmisén.

A koreai háborút követő 60 évben az ország  népessége megkétszereződött, ezzel párhuzamosan a katolikusok száma tízszeresére nőtt, a papok száma 200-ról 4600-ra, a szerzeteseké 400-ról közel 12 ezerre emelkedett.  Ma az ország lakosságának 30 százaléka keresztény, ezen belül harmadrész katolikus. Évente kb. 100 ezer felnőtt veszi fel a kereszténységet, különösen a városi fiatalabb generáció körében válik egyre népszerűbbé.

több százezer ember társaságában különleges élményt jelentett a mai szentmise: 

ezen a képen nem látszik a vége, még legalább egy harmadrész lemaradt:

Sokcho és környéke

Ismét a hegy-és emberrengetegben:-)
Visszajöttünk, újra együtt a család.
Az építkezés miatt zűrössé sikeredett nyári szünet után a hegyekbe menekültünk egy kis nyugalomért. Természetesen kizárólag hétköznapról lehetett szó, mert hétvégén útra kél a több milliós kiránduló tömeg és akkor máris oda a hőn áhított békés feltöltődés.

Mindez otthonról nézve érthetetlen problémának tűnhet, de íme a bizonyíték, hogy itt nem olyan egyszerű a túraszervezés: a szeptemberi iskolai szünetre eső napokat próbáltuk jó előre lefoglalni, mert gondoltuk, hogy a helyiek ünnepével egybeeső hosszú hétvége esetében nem árt az óvatosság.
Jól gondoltuk.
Mivel kocsival lehetetlen ilyenkor bárhová is eljutni, így vonattal terveztük az utazást (a félsziget déli részét akartuk egy kicsit felfedezni).
Koreában az indulás előtt legkorábban 1 hónappal lehet előre jegyet vásárolni, így Gábor megkérte a titkárnőjét, hogy az (online) pénztárnyitásnál legyen résen. Szegény hiába kelt fel korán, reggel 6 órakor a 11 ezredik (!) várólistás helyet sikerült csak megszereznie...kész őrület, az óránként induló vonatokra fél perc alatt elkapkodták a jegyeket.
Maradunk tehát ősszel Szöulban és várjuk a legközelebbi olyan iskolai szabadnapot, ami nem esik egybe helyi ünneppel.
Vagy lógnak a fiúk a suliból és csinálunk saját szünetet magunknak:-)

A mostani rövid nyaralásunk viszont jól sikerült, ismét egy csomó gyönyörű helyen jártunk:

Sokcho Szöulhoz képest kicsi - 80 ezres - halászfalu a Keleti-tenger partján, az óriás halpiac, a különleges herkentyűs kaják és a homokos tengerpartok mellett a közeli Seoraksan Nemzeti Park miatt kedvelt turistacélpont.

nekem azért jobban bejönnek a hegyi ösvények:-)

és a kolostorok: 

 és még néhány fotó itt.

Yongamsa templom és az óriás sziklabuddhák

Az egyik itt élő (magyar) ismerősöm szerint Koreában unalmasak a templomok, mert mindenhol ugyanazt látni. Ezzel egyáltalán nem értek egyet, szerintem mindegyiknek megvan a maga bája, különlegessége, története.

Hétvégén ismét egy ilyen kincsre leltünk.

Szöultól nem messze, a Paju környéki hegyekben áll a 11. században alapított Yongamsa templom. Ezt az eldugott helyet a templom mellett magasodó, sziklákból épített óriási buddhák teszik különlegessé.

A templomegyüttes és a hozzá vezető út még ismerős élmény volt.

A buddhista templomok többségénél ehhez hasonló kaput (Iljumun) láthatunk, amely a megvilágosodás felé vezető út kezdetét szimbolizálja. Minden világi vágyunkat magunk mögött kell hagyni, ha átlépünk rajta.

De ilyen buddhákkal eddig sehol máshol nem találkoztunk. A  19 méter magas kőszobrok - Mireukbul és Mireukbosal - testét két szorosan egymás mellett álló óriási sziklából faragták, a nyak, fej és kalap rész viszont külön került rájuk.

A legenda szerint a tizenegyedik században uralkodó Seonjong király és felesége sokáig várt a gyermekáldásra. Egyik éjjel különös álma volt az asszonynak; a hegyekből két szerzetes érkezett hozzá, akik ételért koldultak. A király ezt égi jelnek tartotta, az embereit elküldte utánuk, hogy kutassák fel őket, de csak két különleges óriási sziklát találtak. A király ezért a kőfalba vésette a szerzetesek alakját, a közelében pedig templomot építtetett. Imája végül meghallgatásra talált, még abban az évben megszületett a trónörökös, Hansanhu herceg.

http://en.paju.go.kr

Jeonju, Suncheon és Boseong

Három napig Ritával és Katával a félsziget déli részén csavarogtunk.
Ismét egy rakás esemény, amiről majd lehet nosztalgiázni az ötyepartikon:-)

Jeonju kb. 800 hanok házból álló városrésze igazi unikum Koreában. Az élménybőség kellemes zavarában sokat sétáltunk, finomakat ettünk és természetesen mi is hanok szálláshelyet választottunk.
Papírvékony falak, padlófűtés, matrac és derékfájás, de pont ezekkel együtt volt az igazi.

Suncheon-öböl Ökológiai Park: folyótorkolat, nádtenger, érintetlen természet, vízimadarak stb. - a tengert és a hegyeket leszámítva a Hortobágyi Nemzeti Parkunkhoz hasonlítható élmény.

Ilyet viszont otthon nem láthatunk, talán emiatt lett ez a boseongi teaültetvény a kirándulásunk csúcspontja:  

és még néhány fotó...

A 124-es különleges egység

1968 januárjában egy 31 főből álló különleges alakulat szivárgott át az északi határon.

Kim Ir Szentől azt a parancsot kapták, hogy a déli bábkormányt megdöntsék és a déli testvéreiket az amerikai elnyomás alól felszabadítsák.

Egy elmebeteg hatalom agymosott katonáiról volt szó, akik valóban elhitték, hogy erről a nemes küldetésről van szó. Az akció legfontosabb része lett volna az akkori elnök, Park Chung-hee (Dél-Korea jelenlegi elnökasszonyának édesapja) meggyilkolása.

2 napot töltöttek a hegyekben bujkálva, éjszaka mínusz tíznéhány fokban és 20 kilós fegyvereket rejtő csomagokkal a hátukon. Számításukba azonban némi hiba csúszott.

Útközben favágókba botlottak, de mivel szerencsére az agymosás a szívükig nem hatolt, így megkegyelmeztek nekik. Sőt! Próbálták meggyőzni frissen szerzett barátaikat az északi rendszer nagyszerűségéről, Kim Ir Szen jóságáról.

A déliek viszont nem voltak ennyire naivak, egykettőre leadták a drótot, így a dél-koreai és amerikai hadsereg fokozott készenlétben várta a csapatot, noha a küldetés pontos részleteit nem ismerték.

Január 21-én az északiak - déli katonai egyenruhában - az elnöki palota közvetlen közelébe férkőztek, majd tüzet nyitottak az őrökre. A támadásnak több tucat civil és harmincnál több dél-koreai, ill. amerikai katona is áldozatul esett.

A támadók közül egy katonának sikerült elmenekülnie, egy főt élve elfogtak, az egység többi tagja a tűzharcban kapott halálos sebet.

Kim Shin Jo-t, az egyetlen elfogott és életben maradt északi katonát bíróság elé citálták, de később megkegyelmeztek neki; az agymosás felmentést jelentett a súlyos tett miatt emelt vád alól.

Kim meghálálta a déliek kegyelmét, új életet kezdett, megnősült, családot alapított és ma Dél-Korea legnagyobb protestáns gyülekezetének lelkipásztora Szöul egyik külvárosában.

Kim Shin Jo 1968-ban és most, illetve egy róla készült CNN tudósítás itt: 

És a történettel kapcsolatos néhány mostani kép:

Cheong Wa Dae (Elnöki Palota), vagy ahogy itt nevezik: a Kék Ház. 1968 óta a ház mögötti terület katonai övezet.

Hegyet mászni errefelé csak szigorú ellenőrzés után, fényképes igazolvánnyal lehet:

Akkor láthatjuk pl. ezt a nagy tiszteletben tartott 200 éves öreg fát, amelynek a törzsében a tűzharc során 15 golyó landolt:

A bujkáló északiak a város közeli Samo szikla (Samobawi) alatt töltötték a támadás előtti utolsó éjszakát. Egykori búvóhelyüket tábla és néhány műanyag katona jelzi: