Samgaksan

A Bukhansan három legmagasabb pontját szép időben szinte egész Szöulból láthatjuk (sam gak san -  három szarvú hegy). Aki szeret hegyet mászni és tájban gyönyörködni, annak kötelező program.

Ha elindulunk felfelé, akkor a sok hegyi kolostor közül egy-kettő biztosan útba esik.
Tegnap a Doseonsa volt az első állomásunk, utána pedig a 837 méter magas Baekundae csúcs.

 A templom fölött már látni lehet a csúcsokat: 

  A tizedik században alapított templom különlegessége a 8 méter sziklafalba vésett Buddha szobor: 

ezután kezdődött az igazi hegymenet: 

csak az utolsó 300 méteres szakasz volt ennyire meredek és sziklás: 

a hegycsúcsról jól láthattuk a két kisebb "szarvat" is:  - Insubong (811 m)

Mangyeongdae (800 m)

ebből a magasságból nagyon aprónak tűnik a Guknyeongsa  Buddha, ahol már korábban többször is jártunk: 

 még több fotó külön albumban itt

és egy igazán szép rövidfilm a tájról: 

Dongdaemun Design Plaza & Park

Idén tavasszal nyitotta meg kapuit Szöul legújabb attrakciója, a világhírű iraki építész - Zaha Hadid - tervei alapján készült futurisztikus design palota.

Még a japán megszállás idején épített, de már régóta nem használt futball stadion és egy baseball pálya állt korábban ezen a területen.  2009-ben indult a beruházás, aminek eredménye az óriási park és a csaknem 87 ezer négyzetméternyi rendezvény- és kiállítóterem, design üzlet és földalatti parkoló.
Ha csak kívül-belül megcsodáljuk, már az is óriási élmény.

A múlt és a jelen: 

Este is mindenképpen érdemes felkeresni, mert akkor a látvány talán még különlegesebb. 

Tegnap egy hanbok (koreai népviselet) bemutatón jártam itt, így én is duplán gyönyörködtem:-)

http://www.ddp.or.kr

http://en.wikipedia.org/wiki/Dongdaemun_Design_Plaza

Gaemi Maeul, a "holdfalu"

Amikor a koreai háború után elkezdődött a főváros újjáépítése és fejlődése, több millióan érkeztek vidékről a könnyebb megélhetés érdekében. Szöul ma is az ország legnagyobb és legsűrűbben lakott települése. Ha a szűk városhatárt nézzük, akkor minden ötödik koreai itt él, azaz kb. 10 millió ember, de ha az agglomerációt alkotó elővárosokat is beleszámítjuk, akkor mára ez a szám a 25 milliót is meghaladja.

Mivel a főváros - mint ahogy egész Korea - elég dimbes-dombos, így sokan szorulnak a hegyekbe. Ma persze ez nem jelent gondot, sőt!

De 60 évvel ezelőtt a gazdagabbak kiváltsága volt a vízszintes városrészeken való építkezés, a szegényebbek kénytelenek voltak viskóikat a nehezen megközelíthető hegyoldalakban felhúzni.

Ma már csak néhány lepukkant hegyvidéki telepet lehet találni, helyettük új lakóparkok, modern lakónegyedek bújnak elő ezeken a területeken is.

Az egyik ilyen utolsó eldugott daldongnae - magyarul "holdfalu" - az Inwang-hegy lábánál található. Azért holdfalu, mert az itt lakó emberek láthatják legközelebbről a holdat.

Építési vállalkozók már többször próbáltak megkaparintani a területet és lerombolni a házakat, de a lelkes (és ügyeskezű) városvédőknek hála a kikozmetikázott omladozó falak egyelőre bírják a strapát. S közben turistacsalogató látványosság lett belőlük...

A házak mögött kiépített kiránduló ösvényeken lehet feljutni az Inwang-san tetejére:

Hello Kitty

Ha lányaink lennének, akkor talán nagyobb sikere lett volna annak a "szépségnek", ami tegnap az utcánkban parkolt:

Ri Sol-ju, a pom-pom lányból lett first lady

Javában folynak az Ázsia Játékok a Szöul közeli Incheonban.

Ez a kontinens legnagyobb sporteseménye, amit idén talán legjobban a házigazda férfiak vártak, hogy újra észak-koreai szurkolólányokban gyönyörködhessenek.

Állítólag északon a nők sokkal szebbek és plasztika híján természetesebbek.

Sajnos korai volt az öröm, mert a 300 fős válogatott szépségekből álló különítmény mégis otthon maradt; a kiszámíthatatlan északi vezetés az utolsó pillanatban lefújta a részvételüket.

Pedig valamennyi olyan eseményen, amelyen észak-koreai sportolók is részt vesznek, az őket kísérő pom-pom lányok mindig nagy feltűnést keltenek.

Dél-Koreában legutoljára 2005-ben jártak, de természetesen itt a szigorú kísérőik megpróbálták a versenyen kívül hermetikusan elzárni őket. Emiatt például nem a külföldi sportolóknak fenntartott szállodákban, hanem inkább egy észak-koreai hajón kaptak szállást, ahol a renitensek azonnal büntetésben részesültek. Akik pedig a hazatérésük után kotyogtak el valamilyen "titkot" a déli csillogásról, azoknak még szigorúbb büntetést járt.

A hírek szerint anno 21-en kerültek munkatáborba, mert a tiltás ellenére is élménybeszámolót tartottak a családnak vagy a barátoknak.

Ugyanennek a 2005-ös szurkoló csapatnak volt tagja Kim Jong-un felesége is, így legalább az elnöki pár egyik fele már élvezhette a déli szomszéd vendégszeretetét.

Ri Sol-Ju 2005-ben és kilenc évvel később: