Tavasz

Állítólag amelyik évszakban születtünk, az lesz később a kedvencünk. Részemről így volt ez mindig, de most különösen élvezem ezeket a hónapokat. Ráadásul az elmúlt évben nem volt benne részem, így most van mit bepótolnom.
S nem is akárhogyan, itt Koreában ugyanis gyönyörű a tavasz - bár állítólag az ősz még ennél is szebb lesz. A hajnalok meglehetősen hűvösek, még mindig a téli meleg takaróinkat használjuk, hiszen nyitott ablaknál alszunk. Nagyon mélyen, de kevésbé hosszan, mint szeretnénk, mert a család legifjabb tagja, a rosszcsont kiskutyánk minden nap gondoskodik a hajnali ébresztőről.
Délelőtt még elkel egy könnyű kabát, de délután már elég a pulóver s mivel szinte állandóan ragyogóan süt a nap, így ez a friss levegő kimondottan kellemes, ideális a szabadtéri programokhoz.
Hétvégenként mindig sokat sétálunk, kedden voltam egy hosszabb túrán a hegyekben, tegnap pedig egy buszos kiránduláson Dél-Korea legnagyobb botanikus kertjébe.
Egyszóval élvezem a tavasz minden egyes pillanatát:-)

a hegyekből már nagyon zöld a kilátás:

a környék utcáit is nagyon szívesen rójuk:

minden csupa virág, pl. ez az utcai ládika: 

vagy ez a bejárati kapu:

 

és itt még az iskolába is ilyen szép virágos utcán lehet eljutni.....

Tavaszi nagytakarítás

El kell meséljem nagy büszkén, hogy egy hétnapos léböjt kúrán vagyok túl és ma, azaz péntek reggel volt az első étkezésem múlt csütörtök este óta. Csak cayenne borssal és juharfa sziruppal ízesített, friss citromléből készült limonádét, néha egy-egy gyógyteát és persze mellette rengeteg vizet ittam. Semmi szilárd étel és lám túléltem, mi több nagyon jól érzem magam a bőrömben.
Ennél rövidebb, 3-4 napos tavaszi kúrát már többször végigcsináltam, de többnyire kolléganőkkel, barátnőkkel közösen, mert együtt könnyebb volt "szenvedni". Azért az idézőjel, mert az első fejfájós napot leszámítva teljesen kibírható ez az egész. Főleg azzal a tudattal, hogy jót teszek a testemnek. Csak egyetlen kellemetlen mellékhatásról tudok beszámolni, az elmúlt napokban kissé türelmetlenebb, ingerlékenyebb voltam a szokásosnál. Nem véletlenül javasolják ilyen esetekben, hogy aki teheti meneküljön el a hétköznapok pörgéséből, mert az idegeit így jobban ki tudja párnázni.

Amúgy épp ideje volt kipucolni az építkezés, az ide-oda költözések jelentette stressz és a korábbi váll- és bőrnyavalyáim miatt szedett gyógyszerek nyomait. Már Szingapúrban is jó lett volna egy hasonlót elsütnöm, de a zajban, nagy melegben nem volt elég lelki erőm belevágni. Itt szerencsére nyugalomból és friss levegőből nincs hiány, a lelkierőre meg rágyúrtam egy kicsit.
A családomnak meg köszönet, hogy elviselték, hogy néha egy kicsit mufurc voltam:-)

A szokásos vasárnapi felmentésem kivételével minden nap főztem, sütöttem a családnak, nagyokat sétáltam, sőt kétszer még hegyet is másztam ( 4 km-es túrák kaptatós utakon). A legnagyobb kihívást mégis a nemzeti ünnepünk apropójából a nagykövetségen tartott szerda esti összejövetel,  pontosabban az azzal járó eszem-iszom jelentette. Nem voltam elég előrelátó és pont a közepibe talált a kúrámnak. Na mindegy, eme baklövésemnek egyetlen egy előnye legalább az lett, hogy többet tudtam cseverészni:-)

a nagy kihívás: 

Keleten a helyzet változatlan

Köszönjük, hogy aggódtok. Mi is, de azért talán kevésbé, mint gondolnátok.

Tény és való, mióta kijöttünk jócskán megszaporodtak az Észak-Koreáról szóló háborús hangulatú cikkek. Már mi is félve olvasunk híreket e témában, mert az otthonról vagy egyéb külföldi médiából érkező hatásvadász cikkek tényleg megrémisztenek. 

De itt Dél-Koreában az emberek teljesen nyugodtak, nincs pánikhangulat, sőt meglehetősen furcsa az a közöny, ahogy ehhez a témához a helyiek viszonyulnak. Lassan 60 éve megy ez a folyamatos kötélhúzás és erőfitogtatás, igaz az atomcsapással való fenyegetőzés csak mostanában indult be. Itt találtok pl. egy 2007-es cikket, ugye milyen ismerős? Mintha az elmúlt napokban írták volna: http://inforadio.hu/hir/kulfold/hir-133153

Nagyon remélem, hogy nem történik semmi rossz, se most, sem később. Nem szeretnénk  félelemben élni, ezért nem is agyalunk egyfolytában azon, hogy mint lesz, hogy lesz. De természetesen ez nem azt jelenti, hogy a józan eszünket ne használnánk. Ha azt látjuk, hogy már nem biztonságos errefelé az élet, akkor azonnal szedjük a sátorfánkat és indulunk haza, de addig is jól érezzük magunkat. 

A kiskutyánk egy igazi boldogsághormon, még a gyerekek is kevesebbet nyúzzák egymást és végre itt a tavasz, állandóan süt a nap. Szombaton például 20 fok volt, egy jó nagyot kirándultunk, forrás vizet ittunk, egyszóval ne aggódjatok, jól vagyunk.

a forrásnál ilyen edénykék várják a megfáradt túrázókat: 

Bokacsukló és átlövő

Van az úgy néha, hogy a fiúk hirtelen akarnak mondani valamit, de nem ugrik be nekik a megfelelő szó. Jókat derülök rajtuk, szerintem elkezdek jegyzetelni.

Bálint:
- Anya, fáj a lábam!
- Pontosan hol?
- A lábcsuklómnál.
- Szóval a bokád...

Marcival matekozunk:
- Itt berajzolom a paralelogramma átlátszóját...
- Hogy micsodáját?
- Ja igen, az átlövőjét!
- Inkább az átlóját, ugye?

Az átlövőre talán van magyarázat, aznap ugyanis képes volt hajnali 4-kor felkelni a Real Madrid - MU meccs miatt. Az a fránya időeltolódás! Szerencsére nem volt hosszabbítás és pont vége lett, mire a suliba kellett indulnia☺

Az új családtag

Mikor szóba került ez a koreai költözés, első körben a gyerekek nem igazán lelkesedtek, de amikor kijöttünk lakást keresni és beleszerettünk ebbe a házba, akkor már sokkal szívesebben gondoltak a váltásra. Bálint nagyon szeretett volna egy kiskutyát és megígértük neki, hogy ha már itt leszünk, akkor a kertbe jöhet egy négylábú. Megpróbáltunk mihamarabb egy kutyust keríteni, de aztán ez egy kicsit nehezebben ment, mint gondoltuk.

Sajnos errefelé a kutyákat nagyon szeretik – megenni.

Emiatt egy örökbefogadási procedúra hihetetlenül bonyolult dolog, az állatvédők ugyanis biztosra akarnak menni és nem akarják, hogy a kutya a fazékban végezze.  Az örökbefogadási szerződésben is ez külön pontban szerepel, miszerint nem ehetjük meg a  kutyánkat, sőt  “pálinkát” sem főzhetünk belőle. Ez utóbbit a férfiak előszeretettel fogyasztják, mint helyi viagrát.  Ezt a témát majd egyszer kivesézem, mert már most látom, hogy részemről ez marad a fő mumus itt Koreában.

Volt szóbeli teszt, 4 oldalas jelentkezési formanyomtatvány, ismerkedés, majdnem aláírt szerződés, de az első kutyusról mégis lemaradtunk. A nőci, aki elhozta a menhelyről és akin keresztül kellett bonyolítanunk az örökbefogadást, az utolsó pillanatban meggondolta magát.  Volt már neki kutyája, macskája, de aznap, amikor elvileg áthozta volna hozzánk, sírva hívott, hogy nem tud az ebről lemondani és inkább ő fogadja be örökre.

Mondanom sem kell, volt nagy bú és bánat, aztán néhány hét múlva egy másik menhelyen kopogtattunk, ezúttal szerencsére nagyobb sikerrel.

Sunny a becsületes neve és még csupán kb. egy hónapos. Az utcán találtak rá szinte jéggé fagyva, a tesója nem élte túl, de neki úgy látszik dolga van még velünk.
A menhelyen Napnak (koreaiul "he") nevezték el, hiszen a nap sugarainak köszönheti, hogy életben maradt, s mivel nem akartuk átkeresztelni, így maradtunk valami hasonló jelentésű, de jobban becézhető formánál.

Jindo keverék, még zsákbamacska, hogy mekkorára nő, de elvileg a fajtisztánál kisebb méretre számíthatunk mivel nincs akkora tappancsa.

Egyszerűen imádnivaló. Persze még mindent szétrág és még sokszor előfordul kisebb-nagyobb baleset, de egyre jobban jelzi, ha sürgős dolga akad.

Egyelőre minden szőnyeget és papucsot száműztünk a lakásból:-)

Részlet az örökbefogadási szerződésből: 

"2. Adopter agrees the dog is to be a family companion and agrees to provide the dog with a safe home, adequate food, water, proper care, exercise, love and attention. Adopter agrees not to violate any laws or ordinances with the dog. The dog is not to be used as an attack or protection trained dog and will not be used for commercial guard work. The dog will not be used as a bait dog and will not be chained up. The dog will not be sold or killed for the dog meat industry or used for “dog soju”."

Sangam Stadion

A hétvégén Gábor az őrületbe kergette a családot☺
Egy húsz perces előadást gyakorolt – koreaiul. Kíváncsian várjuk, hogy mit ért majd belőle a közönség, de az igyekezetét bizonyára értékelni fogják. Nekünk azért ez a rákészülés nem volt annyira élvezetes, mert egyrészt nem annyira fülbemászó a koreai nyelv, másrészt vele együtt nem értettünk az egészből egy kukkot sem. Pontosabban ő tudta miről beszél, hiszen az általa megírt szöveg lett lefordítva, de a szavakat természetesen (még) nem tudta beazonosítani.
A múlt héten kezdtük a koreai nyelvóráinkat, így még szükségeltetik némi idő.

Szóval gondoltuk kiszellőztetjük a fejünket valahol, de a mínusz 10 fokban nehéz lett volna a fiúkat szabadtéri programra csábítani.
Szerencsére akadt egy mentőötletünk: Sangam Stadion, azaz a 2002-es foci VB színhelye.

A 67 ezer fő befogadására képes stadion egyúttal egy óriási szórakoztató és bevásárlóközpont is, így többek között számos moziterem, étterem, házasságkötő terem, focitörténeti múzeum, egy szauna komplexum és egy kétemeletes Home Plus (helyi Tesco) is várja a látogatókat.
A stadion szomszédságában, a Han folyó mentén pedig egy hatalmas ( kb. 4 Margitsziget) szabadidőparkban lehet az élvezeteket fokozni – majd ha jobb idő lesz, biztosan visszajövünk.

http://www.sisul.or.kr

az a szép zöld gyep.... na az még hiányzik:-)

2002-ben a brazilok nyerték el a kupát 

World Cup Museum: focirelikviák 

néhány magyar vonatkozású infót és képet is láttunk: 

1954-ben majdnem VB-t nyertünk és Koreát 9:0-ra elpáholtuk

magyar címeres játékosok: 1966 London, itt a negyeddöntőig jutottunk

Ami annyira hiányzott…

...a hegyek és a friss levegő, na meg egy kis téli hangulat.
Kb. úgy viselkedünk, mint a falánk verebek, pedig itt maradnak a hegyek, a friss levegőből is lesz utánpótlás, sőt jövőre is lesz még tél.
De hát annyira jó ezt újra megtapasztalni, így a másfél éves "nyaralásunk" után most nagyon élvezkedünk. Ma például a gyerekek duplán, ugyanis annyi hó esett, hogy nem volt tanítás, helyette hógolyózás, hóemberépítés…nagyon imádják.

Ez a kép pedig múlt héten készült, Bálint osztályával Pyeongchangban voltunk, a Speciális Téli Világjátékokon, vagy más néven Speciális Olimpián. 111 ország, 3300 értelmi fogyatékos sportolójának részvételével - köztük 28 magyar olimpikonnal - rendezték ezt a kevesebb pénzről, de annál több lelkesedésről, küzdelemről szóló téli sporteseményt.
2018-ban Dél-Korea lesz a Téli Olimpia házigazdája, így ez a verseny már amolyan rákészülésnek, bemelegítésnek számított. Sajnos mi idő szűkében csak a snowboard előfutamokat szurkolhattuk végig és nagy bánatunkra egyetlen magyar versenyzővel sem sikerült összefutnunk. Azért így is nagyon nagy élmény volt. Nekem pedig egyúttal jó lehetőség arra, hogy az új osztálytársakkal és néhány anyukával megismerkedjek.

http://specialolympics.hu/
http://www.specialolympics.org/

Csőgörény és activity

Lassan 2 hete elmúlt, hogy beköltöztünk, de azóta igazi mesterember invázió van nálunk.
Egy régi házban lakunk, ami egy alapos(?) felújításon esett át, mielőtt mi kivettük volna, de a díszes csomagoláson túl sajnos közel sem volt minden tökéletes. Szinte minden elromlott, ami elromolhatott, így többek között a zuhany és wc lefolyók szép sorban eldugultak, a mosogatógépből és a szárítógépből is szivárgott valahogy a víz, nem tudtuk bezárni a bejárati ajtót, a fűtés nem szuperált és az udvari lámpák fele nem működött (szűk és lejtős utcában lakunk, így a kocsival csak farral lehet bejárni, ami sötétben meglehetősen sokáig tartott).
Szerencsére most már nagyjából minden rendben, de azért még mindig azon mosolygok, hogy életemben nem játszottam ennyiszer activity-t, mint mostanában. A szerelők a koreain kívül nem beszélnek más nyelven, ami végül is teljesen érthető, hiszen otthon sem jellemző, hogy mondjuk a vízvezeték szerelők angolul társalognának. Ennek ellenére azért jól megoldottunk mindent, hiszen ha már kézzel-lábbal sem ment, akkor ott volt a telefonos segítség vagy a google fordító. Az egyetlen mumus a wc csésze maradt, de az ezzel kapcsolatban visszatérő problémát már házilag orvosoljuk.

Én nem értem, hogy miért fele olyan átmérőjű itt a csészék lefolyója, mint otthon - vagy csak az európai mérethez kicsi, ki tudja - de valószínű náluk is gyakran előfordulhat dugulás, ha még a legkisebb boltban is lehet kapni wc pumpát. Na de ha már ez sem segít és nem akarunk szerelőt hívni, akkor már csak a csőgörény jöhet szóba. Elmentem a közeli háztartási boltba, de a nehéz feladvány ellenére is gyorsan megfejtették mit a csudát mutogatok. Volt egy csomó a raktárban, szerintem itt olyan kötelező háztartási kellék, mint a fogkefe.