Játékos apuka

Nem tudom mennyire látszik, de apuci kezében ott lapul egy távirányító és így szórakoztatja a gyermeket és persze saját magát is:-)

Hantaek Botanikus Kert

A tavaszi örömködésem a héten a tetőfokára hágott. Már meséltem, hogy állandóan jobbnál jobb programokkal bombázzák a Koreában élő külföldieket, de főleg a több szabadidővel rendelkező oldalbordákat. Így ismét egy busznyi nőcivel indultam útnak és meg sem álltunk a Hantaek Botanikus Kertig.
Szingapúrban ezen a téren nem szenvedtem hiányt, de mivel ez más égöv, más évszak, így összehasonlíthatatlan a két élmény. Alma-körte szindróma, de azért mégis idekívánkozik egy megjegyzés. Ez a kert nem egy nagyvárosban, hanem attól messze bújik meg. Itt nem állnak glédában a virágok, a fűszálak sem egyforma hosszúak, sőt néhány gaz is felüti a fejét. Ezen felül a háttértechnika sem mindig tökéletes, mert pl. az idei zord télen bekrepált a melegházi kazán és emiatt néhány növény odaveszett. Ez utóbbi miatt nem volt hiányérzetem, a többi tökéletlenségnek meg kimondottam örültem, mert így legalább minden annyira természetes volt.
Van néhány bizonyító erejű fotóm róla:-)

 A 66 hektáros parkban több mint 7 millió növényben (8300, köztük 2400 őshonos faj) gyönyörködhetünk: 

a hegyoldali részen az erdőben túráztunk: 

itt meg egy óriási virágos kertben sétálhattunk: 

megannyi virágzó fa, csak magnóliából volt vagy 40 különböző faj: 

és ennyi virág után az ebédünk sem lehetett más, mint egy virágszirmos bibimbap (természetesen kimchivel): 

ez a saláta annyira szép, hogy megéri közelről is megcsodálni :-)

és ha esetleg még nem volt elég, több fotóért katt ide.

Tavasz

Állítólag amelyik évszakban születtünk, az lesz később a kedvencünk. Részemről így volt ez mindig, de most különösen élvezem ezeket a hónapokat. Ráadásul az elmúlt évben nem volt benne részem, így most van mit bepótolnom.
S nem is akárhogyan, itt Koreában ugyanis gyönyörű a tavasz - bár állítólag az ősz még ennél is szebb lesz. A hajnalok meglehetősen hűvösek, még mindig a téli meleg takaróinkat használjuk, hiszen nyitott ablaknál alszunk. Nagyon mélyen, de kevésbé hosszan, mint szeretnénk, mert a család legifjabb tagja, a rosszcsont kiskutyánk minden nap gondoskodik a hajnali ébresztőről.
Délelőtt még elkel egy könnyű kabát, de délután már elég a pulóver s mivel szinte állandóan ragyogóan süt a nap, így ez a friss levegő kimondottan kellemes, ideális a szabadtéri programokhoz.
Hétvégenként mindig sokat sétálunk, kedden voltam egy hosszabb túrán a hegyekben, tegnap pedig egy buszos kiránduláson Dél-Korea legnagyobb botanikus kertjébe.
Egyszóval élvezem a tavasz minden egyes pillanatát:-)

a hegyekből már nagyon zöld a kilátás:

a környék utcáit is nagyon szívesen rójuk:

minden csupa virág, pl. ez az utcai ládika: 

vagy ez a bejárati kapu:

 

és itt még az iskolába is ilyen szép virágos utcán lehet eljutni.....

Kyung Hee Egyetem

Még a követségen kaptuk a fülest, hogy cseresznye- és magnóliafa virágzáskor feltétlenül sétáljunk el Korea legszebb egyetemi negyedébe is. A neogótikus épületek és az azokat körbeölelő gyönyörű park látványa egész biztosan felejthetetlen diákéveket garantál.
Nekünk meg egy újabb kellemes szöuli élményt.
http://www.khu.ac.kr

Grand Peace Hall - a látszat néha csal, ez nem egy katedrális, az egyetem színházterme és néhány iroda található benne:

az egyetem központi épülete, amely 1949-ben nyitotta meg kapuit:   

a meseszép egyetemi park:

és egy nem gótikus őrbódé:

A nyár után jön a tavasz

Minden a terv szerint alakult, szerencsére nem kellett sokáig Szingapúrban maradnunk, mert úgy tűnik visszavonulót fújtak ott északon.
Arra mindenképpen nagyon jó volt ez a kiruccanás, hogy találkozhattunk a régi barátainkkal, a fejünkből pedig kiűztünk minden rossz gondolatot.
Nagyon jól éreztük magunkat, de legalább ugyanennyire vártuk azt is, hogy visszajöjjünk.

És nagy örömömre nem maradtam le a cseresznyefa virágzásról sem:-)

Merliont is üdvözöltük: 

a Marina Bay mindig rabul ejt: 

de a kertünkben ez várt ránk, szerintem versenyre kel az előző kettővel:-)

Újra Szingapúrban!

Ismét Szingapúrban vagyunk - remélem csak átmenetileg és hamarosan visszatérhetünk Szöulba.

Az utóbbi napokban egyre rémisztőbbé váltak a hírek, s bevalljuk, már mi is elkezdtünk aggódni, de ennek ellenére mégsem terveztük konkrétan az elutazást. Az élet Szöulban ugyanis teljesen nyugodt, békés. De! Gábor eddig csak vállrándító kollégái is eljutottak odáig, hogy ezt a mostani helyzetet már másképpen értékelik. Félni továbbra sem félnek, de már nagyon elegük van ebből az évek óta tartó fenyegetőzésből, azt szeretnék, hogy végre valami történjen. Valami, ami megállítja ezt az eszement északi vezetést.
Nálam akkor szakadt el a cérna, amikor Bálint úgy jött haza a suliból, hogy holnap tuti megtámadnak minket, mert a koreai osztálytársai ezt mondták és ők biztosan jól értesültek.
Az sem tetszett, hogy amikor a koreai tanáromat kérdeztem erről, ő csak ennyit tudott mondani: "This is our destiny" - azaz "Ez a mi sorsunk". De ne a miénk legyen, ha nem muszáj.
Nagyon szeretünk Koreában élni, szeretjük az embereket, imádjuk a házunkat, találtunk barátokat és nagyon hálásak vagyunk a sorsnak, hogy egy darabig itt élhetünk - de nem minden áron.

Bízunk abban, hogy hamarosan pozitív híreket hallunk és nem lesz többé ez a "hadi állapot" a mindennapok része.
A hivatalos álláspont mindezek dacára továbbra is az, hogy nincs ok az aggodalomra, a nagykövetség nyugalomra int, nem tanácsolja a Dél-Koreában élő magyaroknak, hogy elhagyják az országot és nincsenek beutazási korlátozások sem. Gábor munkahelyéről azonban jött egy telefon, hogy a családtagoknak megfontolásra ajánlják, hogy elutazzanak. Nem kötelező, de ha akarunk, akkor mehetünk. Mi éltünk a lehetőséggel. Gábor ráadásul a héten ismét Japánban van, nem szerettem volna egyedül maradni a gyerekekkel és így "ünnepelni" a néhai nagyvezér születésnapját. Azt rebesgetik ugyanis, hogy a jeles nap tiszteletére lesz valami akció, amit remélem még csírájában elfojtanak és a következő hétvégén végre visszamehetünk. Azt terveztük, hogy a reptéren találkozunk, Gábor gépe egy órával korábban landol és addig megvár bennünket.
Remélem minden a terv szerint alakul.

 A témába vágó elgondolkoztató videó, egy északról menekült lány előadása a TED-en:

 

http://www.ted.com/talks/hyeonseo_lee_my_escape_from_north_korea.html
(a videó alatt jobb oldalon be lehet kapcsolni a magyar feliratot)

Busan, ahol nem búsan telnek a napok

Ugyanez elmondható Szöulról is, de hát itt mégiscsak közelebb vagyunk a tűzhöz, vagyis Észak-Koreához.

Az elmúlt napokban újfent futószalagon érkeztek a rémhírek, közben errefelé a helyiek csak mosolyognak a külföldieken, hogy mennyire paráznak. Eddig a koreai emberek nyugalma átszállt ránk is, de ha mostanában megnyitunk egy netes hírportált, akkor lassan már nyugtatót kell bevennünk.
Ezentúl szelektáljuk az olvasnivalót és közben reménykedünk, hogy valóban csupán kardcsörtetésről van szó, semmi egyébről. Volt állítólag már cifrább helyzet is, de akkor sem történt semmi. Azóta pedig csak még szegényebbek lettek az északi rokonok és a harcias retorikán kívül nem sok minden más maradt a tarsolyukban.

Mi a húsvéti hétvégén hátat fordítottunk a "fenyegető" veszélynek, elutaztunk délre, nagyokat sétáltunk és jól kiszellőztettük a fejünket, hogy elkergessünk minden rossz gondolatot és érzést. Örömmel jelentjük, sikerült!


Busan Dél-Korea második legnagyobb városa a félsziget déli csücskében. Hegyes-dombos, mint Szöul, elsősorban a tengerparti fekvése miatt kedvelt turistacélpont. Vonattal mentünk, pontosabban száguldottunk 300 km/óra sebességgel, miközben az út negyede alagutakon át vezetett.

Szokás szerint az albumba felpakoltam egy rakás fotót. Katt ide!

mindkét pályaudvar olyan volt, mint egy ultramodern reptér: 

a tengerpart tényleg csodaszép, érdemes lesz visszajönni, ha már lubickolni is lehet: 

a város gazdagságán elámultunk:

ettünk gofrit és lárvát is:-)

megcsodáltunk egy tengerparti kolostort: 

és még a nyuszival is találkoztunk: