Myeolchi és soju

Már nem egyszer írtam, hogy annyira kedvesek errefelé az emberek, hogy teljesen odáig vagyunk tőlük. Ezt lassan 3 hónap elteltével is hasonlóan gondoljuk, de azért már azt is jócskán megtapasztaltuk, hogy mennyire másképpen forog az agyuk, milyen körülményesek, lassúak és bizony néha erőszakosak. Szerencsére mindezt olyannyira kedvesen teszik, hogy így ezen kevésbé szerethető dolgaik felett könnyebb szemet hunyni.

Íme a kedvesség/figyelmesség kategória heti győztese:
Gábor nemrég csapatépíteni volt és minden kollégája megrökönyödött azon, hogy fehér ember létére simán megeszi a myeolchi-t, azaz a szárított halat. Ilyet ők még nem láttak, aztán ezen felbuzdulva tegnap hoztak neki egy egész zacskóval, s hozzá még egy doboz csípős szószt is, ha megint megkívánná ezt a koreai ínyencséget.

Most kitalálták, hogy a következő csapatépítést nálunk szervezik, majd mi is meglepjük őket valami magyaros finomsággal. Addigra jó lenne egy kis pálinkát is beszerezni, hogy megnézzük a hatást. Ők ugyanis azt gondolják, hogy a kb. 20 %-os nemzeti italuk, a soju milyen méreg erős :-)

Koreai kémek Budapesten

A minap sétáltam az utcán és egy közeli utazási iroda előtt megálltam bámészkodni, mert kint áll egy konzol, rajta pedig egy rakat prospektus és utazási magazin. Nagyot néztem, mert a legnagyobb koreai utazási iroda márciusi kiadványának címlapján ott virított Budapest.
Mostanában nagyon felkapott lett a fővárosunk, ugyanis az egyik legnézettebb helyi "Barátok közt" több epizódja is nálunk játszódik. Már az első évadban is néhány képkocka erejéig felvillant pár budapesti utcakép, de úgy látszik, annyira megtetszett nekik, hogy a mostani szezon egyik helyszínéül ismét Magyarországot választották.
Gábor kollégái is folyamatosan áradoznak Budapestről. Hirtelen mindenki a dunai panorámára kíváncsi, azok is szeretnének eljutni hozzánk, akik korábban szinte semmit sem tudtak rólunk.
Az országimázs építés egyik, ha nem a leghatékonyabb eszköze lehet egy ilyen filmforgatás.

címlapon a budapesti panoráma: 

az IRIS 2 sorozatot beharangozó reklám és benne rengeteg ismerős helyszín:

Szülinapi számmisztika

Itt vagyunk Koreában és úgy rohan az idő, hogy már 2 évvel idősebbek lettünk☺

Ismét egy furcsaság a sok közül, a világ ezen tájékán ugyanis más szabályok szerint számítják az életkort. Egészen a huszadik század elejéig Kínában és több kelet-ázsiai országban is hasonló módon pergett az idő, de Korea kivételével már mindenhol a modern (vagy nyugati) időszámítás szerint ünnepelik a születésnapot.
Errefelé tehát annyira ragaszkodnak a hagyományokhoz, hogy mind a mai napig az emberek életkorát a következők szerint kalkulálják: az életút már a fogantatással megkezdődik, így amikor egy újszülött meglátja a napvilágot, akkor már kapásból egy évesnek számít. Ezután pedig a soron következő holdújévkor (holdtöltéktől függően valamikor január-februárban) lép a következő életévébe. Így lehet az, hogy például egy december végén született csecsemő márciusra, azaz három hónapos korára nagy hirtelen 2 évesre cseperedik.
Kérdeztem, hogy akkor mégis hány gyertyát gyújtanak és pontosan mikor, mire az volt a válasz, hogy a gyertya itt eleve nem szokás, a szülinapot pedig évente akár többször is lehet ünnepelni.
A legelső és legfontosabb alkalom a születéstől számított 100. nap, így az első nagy bulit ekkor rendezik. Aztán sokan ünnepelnek holdújévkor is, de természetesen a valódi születésnap sem maradhat el, amikor pedig családonként változó, hogy éppen hányadik évet emlegetik.

A fentiekből adódóan akad néhány speckó elnevezés:

- man nai (만나이), jelentése „teljes életkor”: a hagyományokat kevésbé tisztelők (és gondolom, akik nem akarják öregíteni magukat) erre az életkorra koccintanak, ez a nyugati életkor számításnak felel meg és a koreai jogalkotás is ezzel számol

- hanguk nai (한국나이), azaz a „koreai életkor”: a hagyomány szerint számított életkor (holdújév előtt +1, holdújév után, a valós szülinapig +2 év a mi számításunkhoz viszonyítva)

- pegil (백일): a 100. nap

- umljok szengil (음력 생일): a holdnaptár szerint ünnepelt születésnap

- jangljok szengil (양력 생일): a Gergely-naptár szerinti szülinap

 dol (돌): a 100. napi babazsúr

Öreg néne magyar cukorkája

Már említettem, hogy mióta itt vagyunk csak ámulunk az emberek kedvességén, figyelmességén. Természetesen ez nem mindenkire egyformán igaz, de azt határozottan állítom, hogy erre a másfél hétre annyi ilyen típusú pozitív élmény jutott, mint az előző másfél évre összesen és azért ez sokat elárul.
Nem kell persze nagy dolgokra gondolni, de nekem ezek a szívet-lelket melengető apróságok is sokat jelentenek – főleg ebben a hidegben☺

Tegnap például betévedtem egy picike zöldséges boltba, ahol egy mosolygós szemű, idős néni ült a pult mögött, jól megbámult, látszott rajta, hogy sok fehér ember még nem vásárolt nála. Nem értettük egymást, de ez nem jelentett különösebb gondot. Amikor fizettem, minden összeget elismételtetett velem koreaiul. Volt amit többször is, amíg nem lett elfogadható a kiejtésem, azaz kaptam hirtelen egy önkéntes (és türelmes) nyelvtanárt. Megkérdezte, hogy honnan jöttem, de szégyenszemre csak Európánál maradtunk, mert a Heong-gali-t valószínűleg még gyakorolnom kell. A koreai nyelv tanulásánál a hanglejtésen és a szövegritmuson áll vagy bukik minden, ezek helyes használata nélkül nagyon nehezen értik meg az idegent. 

Pedig, ha előbb kapcsolok, akkor megmutathattam volna az egyik csomagoláson az országnevet. Történt ugyanis, hogy a polcról leemeltem egy ismerős édességet, amit néha otthon is vettem a gyerekeknek. Pici ízesített golyócskákkal teli szívószál, amin keresztül ha felszívjuk a tejet, akkor már az kakaó vagy éppen epres itóka, Bálint kedvence. Csak a kicsomagoláskor vettem észre, hogy nem véletlenül volt olyan ismerős, tényleg made in Hungary.


Sosem gondoltam volna, hogy ez lesz az első magyar áru, ami Koreában szembejön velem, ráadásul egy eldugott zöldségesnél:

nyelvlecke: