Kyung Hee Egyetem

Még a követségen kaptuk a fülest, hogy cseresznye- és magnóliafa virágzáskor feltétlenül sétáljunk el Korea legszebb egyetemi negyedébe is. A neogótikus épületek és az azokat körbeölelő gyönyörű park látványa egész biztosan felejthetetlen diákéveket garantál.
Nekünk meg egy újabb kellemes szöuli élményt.
http://www.khu.ac.kr

Grand Peace Hall - a látszat néha csal, ez nem egy katedrális, az egyetem színházterme és néhány iroda található benne:

az egyetem központi épülete, amely 1949-ben nyitotta meg kapuit:   

a meseszép egyetemi park:

és egy nem gótikus őrbódé:

A nyár után jön a tavasz

Minden a terv szerint alakult, szerencsére nem kellett sokáig Szingapúrban maradnunk, mert úgy tűnik visszavonulót fújtak ott északon.
Arra mindenképpen nagyon jó volt ez a kiruccanás, hogy találkozhattunk a régi barátainkkal, a fejünkből pedig kiűztünk minden rossz gondolatot.
Nagyon jól éreztük magunkat, de legalább ugyanennyire vártuk azt is, hogy visszajöjjünk.

És nagy örömömre nem maradtam le a cseresznyefa virágzásról sem:-)

Merliont is üdvözöltük: 

a Marina Bay mindig rabul ejt: 

de a kertünkben ez várt ránk, szerintem versenyre kel az előző kettővel:-)

Újra Szingapúrban!

Ismét Szingapúrban vagyunk - remélem csak átmenetileg és hamarosan visszatérhetünk Szöulba.

Az utóbbi napokban egyre rémisztőbbé váltak a hírek, s bevalljuk, már mi is elkezdtünk aggódni, de ennek ellenére mégsem terveztük konkrétan az elutazást. Az élet Szöulban ugyanis teljesen nyugodt, békés. De! Gábor eddig csak vállrándító kollégái is eljutottak odáig, hogy ezt a mostani helyzetet már másképpen értékelik. Félni továbbra sem félnek, de már nagyon elegük van ebből az évek óta tartó fenyegetőzésből, azt szeretnék, hogy végre valami történjen. Valami, ami megállítja ezt az eszement északi vezetést.
Nálam akkor szakadt el a cérna, amikor Bálint úgy jött haza a suliból, hogy holnap tuti megtámadnak minket, mert a koreai osztálytársai ezt mondták és ők biztosan jól értesültek.
Az sem tetszett, hogy amikor a koreai tanáromat kérdeztem erről, ő csak ennyit tudott mondani: "This is our destiny" - azaz "Ez a mi sorsunk". De ne a miénk legyen, ha nem muszáj.
Nagyon szeretünk Koreában élni, szeretjük az embereket, imádjuk a házunkat, találtunk barátokat és nagyon hálásak vagyunk a sorsnak, hogy egy darabig itt élhetünk - de nem minden áron.

Bízunk abban, hogy hamarosan pozitív híreket hallunk és nem lesz többé ez a "hadi állapot" a mindennapok része.
A hivatalos álláspont mindezek dacára továbbra is az, hogy nincs ok az aggodalomra, a nagykövetség nyugalomra int, nem tanácsolja a Dél-Koreában élő magyaroknak, hogy elhagyják az országot és nincsenek beutazási korlátozások sem. Gábor munkahelyéről azonban jött egy telefon, hogy a családtagoknak megfontolásra ajánlják, hogy elutazzanak. Nem kötelező, de ha akarunk, akkor mehetünk. Mi éltünk a lehetőséggel. Gábor ráadásul a héten ismét Japánban van, nem szerettem volna egyedül maradni a gyerekekkel és így "ünnepelni" a néhai nagyvezér születésnapját. Azt rebesgetik ugyanis, hogy a jeles nap tiszteletére lesz valami akció, amit remélem még csírájában elfojtanak és a következő hétvégén végre visszamehetünk. Azt terveztük, hogy a reptéren találkozunk, Gábor gépe egy órával korábban landol és addig megvár bennünket.
Remélem minden a terv szerint alakul.

 A témába vágó elgondolkoztató videó, egy északról menekült lány előadása a TED-en:

 

http://www.ted.com/talks/hyeonseo_lee_my_escape_from_north_korea.html
(a videó alatt jobb oldalon be lehet kapcsolni a magyar feliratot)

Busan, ahol nem búsan telnek a napok

Ugyanez elmondható Szöulról is, de hát itt mégiscsak közelebb vagyunk a tűzhöz, vagyis Észak-Koreához.

Az elmúlt napokban újfent futószalagon érkeztek a rémhírek, közben errefelé a helyiek csak mosolyognak a külföldieken, hogy mennyire paráznak. Eddig a koreai emberek nyugalma átszállt ránk is, de ha mostanában megnyitunk egy netes hírportált, akkor lassan már nyugtatót kell bevennünk.
Ezentúl szelektáljuk az olvasnivalót és közben reménykedünk, hogy valóban csupán kardcsörtetésről van szó, semmi egyébről. Volt állítólag már cifrább helyzet is, de akkor sem történt semmi. Azóta pedig csak még szegényebbek lettek az északi rokonok és a harcias retorikán kívül nem sok minden más maradt a tarsolyukban.

Mi a húsvéti hétvégén hátat fordítottunk a "fenyegető" veszélynek, elutaztunk délre, nagyokat sétáltunk és jól kiszellőztettük a fejünket, hogy elkergessünk minden rossz gondolatot és érzést. Örömmel jelentjük, sikerült!


Busan Dél-Korea második legnagyobb városa a félsziget déli csücskében. Hegyes-dombos, mint Szöul, elsősorban a tengerparti fekvése miatt kedvelt turistacélpont. Vonattal mentünk, pontosabban száguldottunk 300 km/óra sebességgel, miközben az út negyede alagutakon át vezetett.

Szokás szerint az albumba felpakoltam egy rakás fotót. Katt ide!

mindkét pályaudvar olyan volt, mint egy ultramodern reptér: 

a tengerpart tényleg csodaszép, érdemes lesz visszajönni, ha már lubickolni is lehet: 

a város gazdagságán elámultunk:

ettünk gofrit és lárvát is:-)

megcsodáltunk egy tengerparti kolostort: 

és még a nyuszival is találkoztunk: 

Kellemes Húsvéti Ünnepeket!

Myeolchi és soju

Már nem egyszer írtam, hogy annyira kedvesek errefelé az emberek, hogy teljesen odáig vagyunk tőlük. Ezt lassan 3 hónap elteltével is hasonlóan gondoljuk, de azért már azt is jócskán megtapasztaltuk, hogy mennyire másképpen forog az agyuk, milyen körülményesek, lassúak és bizony néha erőszakosak. Szerencsére mindezt olyannyira kedvesen teszik, hogy így ezen kevésbé szerethető dolgaik felett könnyebb szemet hunyni.

Íme a kedvesség/figyelmesség kategória heti győztese:
Gábor nemrég csapatépíteni volt és minden kollégája megrökönyödött azon, hogy fehér ember létére simán megeszi a myeolchi-t, azaz a szárított halat. Ilyet ők még nem láttak, aztán ezen felbuzdulva tegnap hoztak neki egy egész zacskóval, s hozzá még egy doboz csípős szószt is, ha megint megkívánná ezt a koreai ínyencséget.

Most kitalálták, hogy a következő csapatépítést nálunk szervezik, majd mi is meglepjük őket valami magyaros finomsággal. Addigra jó lenne egy kis pálinkát is beszerezni, hogy megnézzük a hatást. Ők ugyanis azt gondolják, hogy a kb. 20 %-os nemzeti italuk, a soju milyen méreg erős :-)

Sejong király ábécéje

A hangul, azaz a koreai írásrendszer a nyelvészek szerint a világ leglogikusabb írása. Első blikkre a kínai vagy a japán jelekhez tűnik hasonlónak, de valójában teljesen más, legfőképpen sokkal egyszerűbb, így nagyon könnyen megtanulható.
Amíg a kínai írásjelek fogalmakat jelölnek (s emiatt több ezer van belőlük), addig a koreai “betűk" hangokat. Így mindösszesen 10 magánhangzót (ㅣ, ㅡ,ㅓ,ㅕ,ㅏ,ㅑ, ㅗ, ㅛ, ㅜ, ㅠ,ㅐ,ㅔ), 14 mássalhangzót (ㄱ,ㄴ,ㄷ,ㄹ,ㅁ,ㅂ,ㅅ,ㅈ,ㅊ,ㅋ,ㅌ,ㅍ,ㅇ,ㅎ,), valamint az ezekből képzett néhány gyököt és kettőshangzót kell megjegyeznünk s lám már tudunk is olvasni koreaiul.
Sajnos a kiejtés ennél sokkal bonyolultabb, így a kezdeti lelkesedésünk könnyedén alább hagy, ha nem vagyunk elég kitartóak. Az ö, ü, cs, dzs, a nyílt és zárt e hangok ismerősek, de hogy a nyelvünket hogyan mozgatjuk ide-oda, hogyan préseljük ki a levegőt vagy hogyan szorítjuk össze a fogunkat - na ez már keményebb dió. Pedig elvileg ezeket a betűjeleket úgy alkotta meg nagy Sejong király, hogy az alakjukból következtetni lehessen a hangképzés módjára. Így pl:

ㄱ(g/k): az alak azt mutatja, ahogy a nyelv elzárja a levegő útját a lágy szájpadnál,
ㄴ(n): itt a nyelv a szájpaddal érintkezik,
ㅁ(m): a nyitott szájra emlékeztet,
ㅅ(sz): alakja a metszőfogra utal,
ㅇ (hangtalan szótagkezdő): a torok alakjára hasonlít stb.

Aztán ott vannak még a magánhangzók, amelyeknél a taoista és konfucionista tanok is érvényesülnek, így megkülönböztethetünk a jin-jang elv szerinti sötét és világos hangzókat, vagy a földet (ㅡ) és az embert (ㅣ) jelölő vonalkákat. Az egyszerűség kedvéért nincs külön kis- és nagybetű és vízszintesen, balról jobbra történik az írás.

A 15. század előtt Koreában kínai karaktereket használtak, az előbb említett Sejong király volt az, aki megelégelte a sok írástudatlan alattvalót és 1443-ban megalkotta ezt a könnyedén elsajátítható jelrendszert. Sejong amúgy a helyi Mátyás király, akit nagyon bölcsnek és igazságosnak tartottak, illetve tartanak, hiszen napjainkban is hatalmas népszerűségnek örvend (az én koreai tanárom is szinte minden órán emlegeti). Ez a nagy írásújítási akciója azonban kevésbé volt népszerű akkortájt, a kor tudósai ugyanis túlságosan egyszerűnek és sematikusnak találták a hangul jeleket, "női betűk"-nek csúfolták, hiszen még a gyengébb nem képviselői is néhány röpke óra alatt elsajátíthatták. Ejnye!
A nagy ellenállásnak meg is lett az eredménye, Sejong halála után a hangul szép lassacskán háttérbe szorult, jöttek újra a kínai betűk, de csak a XX. század közepéig. 1948-tól - elsősorban kultúrpolitikai okokból - ismét ez lett a kötelező írásrendszer, ami valószínűleg végérvényesen már így is marad.