2013. január 16., szerda

Öreg néne magyar cukorkája


Már említettem, hogy mióta itt vagyunk csak ámulunk az emberek kedvességén, figyelmességén. Természetesen ez nem mindenkire egyformán igaz, de azt határozottan állítom, hogy erre a másfél hétre annyi ilyen típusú pozitív élmény jutott, mint az előző másfél évre összesen és azért ez sokat elárul.
Nem kell persze nagy dolgokra gondolni, de nekem ezek a szívet-lelket melengető apróságok is sokat jelentenek – főleg ebben a hidegben☺

Tegnap például betévedtem egy picike zöldséges boltba, ahol egy mosolygós szemű, idős néni ült a pult mögött, jól megbámult, látszott rajta, hogy sok fehér ember még nem vásárolt nála. Nem értettük egymást, de ez nem jelentett különösebb gondot. Amikor fizettem, minden összeget elismételtetett velem koreaiul. Volt amit többször is, amíg nem lett elfogadható a kiejtésem, azaz kaptam hirtelen egy önkéntes (és türelmes) nyelvtanárt. Megkérdezte, hogy honnan jöttem, de szégyenszemre csak Európánál maradtunk, mert a Heong-gali-t valószínűleg még gyakorolnom kell. A koreai nyelv tanulásánál a hanglejtésen és a szövegritmuson áll vagy bukik minden, ezek helyes használata nélkül nagyon nehezen értik meg az idegent. 

Pedig, ha előbb kapcsolok, akkor megmutathattam volna az egyik csomagoláson az országnevet. Történt ugyanis, hogy a polcról leemeltem egy ismerős édességet, amit néha otthon is vettem a gyerekeknek. Pici ízesített golyócskákkal teli szívószál, amin keresztül ha felszívjuk a tejet, akkor már az kakaó vagy éppen epres itóka, Bálint kedvence. Csak a kicsomagoláskor vettem észre, hogy nem véletlenül volt olyan ismerős, tényleg made in Hungary.


Sosem gondoltam volna, hogy ez lesz az első magyar áru, ami Koreában szembejön velem, ráadásul egy eldugott zöldségesnél:



nyelvlecke:

2013. január 12., szombat

Királyi paloták


Van belőlük néhány, majd idővel felfedezzük valamennyit. Ma csak egy rövidebb séta erejéig a Changdeokgung-ba jutottunk el, pedig mellette áll a hasonlóan nyelvtörő Changgyeonggung is:-)
De nem sietős, lesz még időnk eleget csavarogni, nekem pedig bővebben mesélni királyokról, történelemről, kultúráról stb.

A többi fotót és a képmagyarázatokat az albumban találjátok itt.  




 




További infó:



2013. január 11., péntek

Ez első napok


Elindult az új életünk, a gyerekek túlélték az első hetet a suliban. Mindig nagy dolog iskolát váltani, de egy évszak- és országváltással megspékelve különösen. Meg ha jól belegondolok, nem is egy évszakot váltottuk így hirtelen, hanem kettőt és sokkal nagyobb az országok közötti különbség, mint amikor anno másfél éve eljöttünk. Aztán ott van még a fő mumus, a korai kelés, na ettől voltak még igazán nyűgösek. Ráadásul itt egy időzónával előbbre járunk, mint Szingapúrban, sőt ott csak 9-kor kezdődött a tanítás és nagyon közel volt a suli, itt meg legnagyobb bánatukra már 7:50-kor és egyáltalán nincs a szomszédban. Amikor feladom őket az iskolabuszra még sötét van és - 15 fok…szerencsére van egy telefonfülke a megállóban és oda szoktam a hideg elől betuszkolni őket, amíg megérkezik a busz:-)

Tudom, sokat foglalkozom az időjárással, de higgyétek el, most tényleg ez jelenti a legnagyobb sokkot, még a helyiek is panaszkodnak, mert az átlaghoz képest is sokkal hidegebb van. A kávézókban, éttermekben kabátokban üldögélnek az emberek, Gábor is mesélte, hogy a munkatársai dupla kabátban jönnek dolgozni és az egyiket magukon hagyják.
Sebaj, jól felöltözünk és előbb-utóbb kitavaszodik. Az emberek kedvessége amúgy is felmelegít bennünket!
Az első legkellemesebb benyomásunk ugyanis ez, régen találkoztam ennyi (őszintén) kedves és barátságos emberrel, mint itt. És most nem csak Gábor kollégáiról és a szálloda dolgozóiról beszélek, hanem úgy általában mindenkiről. Nem értettem, hogy Szingapúrban a koreai ismerőseim mit hiányolnak hűde annyira, de most már teljesen tiszta a kép.
Folyt. köv.

Tegnap kaptuk a jó hírt, úgy néz ki, hogy jövő hétvégén már beköltözhetünk a házunkba. Már nagyon várjuk mindannyian.

2013. január 8., kedd

Az első néhány kép még még novemberben készült, az utolsó pedig ma.
Hamarosan töltöm fel az újakat is és szorgalmasan írogatok, ígérem.





kb. ezt látom majd mosogatás közben:-)