2013. december 31., kedd

Hó, síelés és egyebek


Koreában a téli sportok népszerűsége az utóbbi években meredeken ível felfelé. Az ország észak-keleti és középső részében egyre több síközpont nyitja meg kapuit, ahol december elejétől március végéig hóbiztos pályák, jól felszerelt síközpontok és a különböző igényeket kielégítő szállások garmadája várja az idelátogatókat.
2018-ban Dél-Korea a Téli Olimpia Játékok házigazdájaként megmutathatja a nagyvilágnak, hogy ezen a téren is felzárkózott az élvonalhoz, mi több, szép lassan lepipálja a versenytársakat.

Karácsony után az elmúlt két kihagyott síszezont próbáltuk bepótolni és a várakozásainkat messze felülmúlta az, amit megtapasztaltunk.
Szöultól egy kicsit távolabbi helyet néztünk ki magunknak (Sabuk - High1 Resort), bíztunk abban, hogy ott már egy fokkal kevesebben lesznek - szerencsére bevált a számításunk. Háztól házig 3 órás volt az út, de ebből egyet a városból kifelé araszoltunk (volt úgy, hogy 2x9 sávos tömött sorokban). Szinte az utolsó kilométerig autópálya vagy több sávos autóút, kismillió alagút és híd. Ha sikerül elhagyni Szöult, akkor már nagyon egyszerű eljutni az ország bármelyik szegletébe. 

Síközpontokból nagy a választék: 


A táj gyönyörű, a többi évszakban is igazán szép kirándulóhely lehet. A szikrázó napsütésért cserébe kissé csípős hideg időnk volt, de legalább messzire elláttunk. Egyik reggel a völgyben mínusz 14 fokot mutatott a hőmérő, de fenn a hegytetőn már végképp nem lehetett lazsálni, ha nem akartunk zörgő csontokat:-) 
A koreaiak még most tanulnak síelni, emiatt a piros pályák szinte üresek, a könnyebb pályákból viszont óriási a választék. Hosszú, széles utakon csúszkáltunk, egy lendülettel akár 7,5 kilométert. 


Nagy örömünkre az ünnepi hangulatról is gondoskodtak: 



Még néhány szösszenet, ami azt mutatja, hogy ezúttal nem az Alpok lejtőin jártunk.

Útközben több ehhez hasonló kimondhatatlan várost is mutatott a GPS :-)



A szállodában mindent meg lehetett venni, így többek között a paplant is, ennek a leírásából derült ki, hogy miért aludtunk olyan jól (magyar libatollból készült!):


Koreában a fogmosásnak nagy kultusza van. Az itt élő emberek állandóan mossák a fogukat, a boltokban tízesével árulják a fogkeféket, de láttam már kávézókban is, hogy fogmosó szettet kínálnak a sütik mellé. Gábor mesélte, hogy akárhányszor kimegy a munkahelyén a mosdóba, mindig talál valakit, aki éppen fogat mos. A polcon kis pohárkákban sorakoznak a fogkefék, amikhez a cég biztosítja a fogkrémet. Biztos, hogy a dohányzás mellett a sok kimchi és egyéb csípős étel miatt érzik azt, hogy minden egyes étkezés után muszáj jó alaposan kipucolni a szájukat, de mivel a bőrükön keresztül is párolog a fokhagyma, így nem teljes a siker.
De azért azt nem gondoltam, hogy még síelés közben sem feledkeznek meg e nemes szokásukról, a síközpont mosdóiban is ment a sikálás, sőt egyszer láttunk a pályán is egy elhagyott fogkefét:-)

A bizonyíték: 


A kimchit valahogy le kell öblíteni, így ugyanilyen arányban fogy az alkohol is. Dél-Koreában az egy főre jutó (tömény) alkoholfogyasztás a legmagasabb a világon. Erről egyszer majd bővebben is írok, mert az italozási szokások megérnek egy külön posztot. 
A felvonóknál láttunk alkoholszondát, így lehetett tesztelni, hogy nem lesz-e több kanyar a kelleténél. 
Másnaposságra a legjobb gyógyír a különféle gyógynövényekből készült kis itóka, ezt minden boltban árulják, így a szállodai minibárban is természetesen megtalálható, sőt a szobaszervíz reggeli étlapján is szerepelt egy másnaposság elleni csodaleves:-)



2013. december 7., szombat

Korea - a HAN-ok országa


HAN - ez a legfontosabb szó, szótag, ha meg szeretnénk ismerni Koreát.

Ami Koreát megkülönbözteti a többi ázsiai nemzettől, az valamilyen HAN. Ezekkel nyit minden útikönyv vagy élménybeszámoló és mellesleg én sem véletlenül kerestem olyan blogcímet, amibe belevarázsolhatom ezt a három betűt.
Biztos nem lesz teljes a lista, de azért megpróbálom a legfontosabb HAN-okat összegyűjteni:

A koreai HAN nem azonos a Kínával kapcsolatosan emlegetett hanhoz, sokkal inkább a mongol kán (khan) szóból eredeztethető, mert koreaiul is "nagy" vagy "vezér" jelentéssel bír.


HAN

A koreai egyes szám rövidített alakja ( 1= hana ).

HAN

A Szöult kettészelő folyó neve. A legnagyobb vízhozamú, de csak a negyedik leghosszabb folyó a Koreai-félszigeten. A legszélesebb pontja több, mint 1 kilométer. Összesen 27 híd köti össze az északi (Gangbuk) és déli városrészt (Gangnam), a két part mentén több tíz kilométeren keresztül kiépített bicikliutakat, parkokat és egyéb szabadidős létesítményeket találhatunk.





HANGUK

Az ország neve koreaiul.
Észak-Korea neve Choson (Csoszon), amely az ősi koreai állam nevére ill. egy hasonló nevű uralkodói dinasztiára utal.



HANGUGMAL v. HANGUGO (hivatalosabb verzió)

A koreai nyelv. Ugyanez északon Csoszonmal vagy Csoszono.

A koreai nyelv besorolása bizonytalan, emiatt az óvatos nyelvészek izolált vagy szigetnyelvként emlegetik, amelynek nincs közös őse már élő nyelvekkel.
A kevésbé óvatos többség viszont az altáji nyelvekkel állítja rokonságba, így szegről-végről mi is nyelvrokonok vagyunk.
Amikor a fiaink szólnak az apukájukhoz, akkor a koreaiak hegyezik a fülüket, mert az "apa" szó náluk is ugyanezt jelenti. A családnevet itt is előbb írják/mondják, mint a keresztnevet, nem használnak prepozíciókat és nincsenek különböző nemű szavak sem. A jelentést befolyásoló rövid és hosszú hangzókból hasonlóan jól állnak, mint mi és ők is ügyelnek a magánhangzó harmóniára (mély-magas hangrendű szavak megfelelő toldalékai).


HANGUL

A koreai írás, erről már írtam korábban (itt).


HANSIK

A koreai ételek, amelyek messze földön híresek arról, hogy mennyire egészségesek. A (főleg) hal, egyéb tengeri herkentyűk, marha- vagy sertéshús mellett rengeteg nyers, frissen sült és erjesztett zöldséget, gyümölcsöt, különféle szójaterméket és rizst fogyasztanak.
Fontos még megjegyezni, hogy itt nagyon szigorúan szabályozott a tartósítószerek és mesterséges színezékek használata, szinte csak az import árukban találhatunk ilyeneket.

Nagy kedvencem a bibimbap.  Szó szerinti jelentése "kevert rizs", mivel a főtt rizst keverik össze különféle hozzávalókkal, nyers/sült/párolt zöldségekkel, algával, néha hússal és az elmaradhatatlan csípős paprikaszósszal. Létezik hideg és meleg változata is. Ez utóbbit kőedényben a sütőben átforrósítják és a végén még egy tojást is ütnek a tetejére. Általában levessel együtt szervírozzák, de kimchit egész biztosan kapunk mellé.


Nagyon sok koreai étteremben egy kis beépített grillezőt vagy melegítőt találunk az asztalok közepén. Ezeken vagy húst sütögethetünk vagy egy nagy fazék levest főzhetünk magunknak. Nyersen megkapjuk a hozzávalókat és nagyon gyorsan összerottyanthatunk egy finom hús- vagy zöldséglevest. A szokásos szója- és zöldségköret, a többféle kimchi, az ízesített paprikaszószok külön kicsi tálkákban kerülnek az asztalra. Rizs mindenkinek külön jár, de a többi már közös pálcikázós falatozás.




HANBOK

Koreai népviselet, amelyet nem csupán jeles napokon hordanak. Télen különösen praktikus, mert jó melegen fel lehet alá öltözni és mellesleg a lábbelit is eltakarja.
Azért nem árt az óvatosság, egyszer már láttam egy ilyen gyönyörű selyemruha alól kikandikáló tornacipőt:-)



A kicsi gyerekeket is előszeretettel bújtatják ilyen ruhákba pl. iskolai ünnepségeken vagy olyan kirándulásokon, ahol a koreai kultúrával ismerkednek. Ezeket a képeket is egy múzeumban és egy skanzenben fotóztam.





HANOK

Hagyományos koreai stílusú házak. Kő alapra fából épültek és épülnek ma is, azzal a különbséggel, hogy a régi - amúgy nagyon hatékony - fűtésrendszert időközben lecserélték. Régen a kőalap alatt keringették a meleg levegőt úgy, hogy a tűzet a ház oldaláról táplálták és a füstöt - a tűzveszély elkerülése végett - a háztól messzebb felállított kéményen vezették ki.


a "padlófűtéshez" ezen a nyíláson keresztül rakták meg a tüzet: 


a háztól néhány méterrel távolabb álltak a kémények: 



HANJI

Koreai papír, amely erős, de mégis puha tapintású, szederfából készül, emiatt sajátos, édeskés illata van. Olyan, mint a koreai nemzet, könnyen gyűrődik és sérül, de minél jobban ütögetik, annál keményebbé válik. Remek nedvszívó és légáteresztő, kiválóan szigetel, ezért régen a HANOK házak ajtajaihoz, ablakaihoz használták.
A vékonyabbra dolgozott papírra könyveket nyomtak és képeket festettek, illetve számos használati tárgyat készítettek belőle. Még ma is nagyon népszerűek a hanji lámpák és dobozok.




A HAN mindezeken felül egy olyan fogalmat is jelent, amit csak a koreaiak értenek. Nincs rá megfelelő egyszavas fordítás, mert annál jóval összetettebb: a közösen átélt szenvedés (büntetlen igazságtalanság, elnyomás, elszigeteltség stb.) érzése, de egyúttal a reményé is, hogy a jövőben mindannyiukra már egy jobb sors vár.

A HAN-érzés ennek ellenére passzív, azaz ez a nagy kollektív bánat, fájdalom vagy akár harag nem kiált bosszút, inkább türelemre int, mert hisznek abban, hogy a sok igazságtalanság egyszer biztosan igazságot szül.


2013. november 30., szombat

Tong-in piaci ízek



Több kisebb-nagyobb piacot már bejártam, de ha koreai csemegére fáj a fogam, akkor irány a Tong-in piac.
(Bocs Peti, ezt csak nemrég fedeztem fel, de legalább egy okkal több, hogy visszajöjjetek!)

5000 wonért (kb. 1000 forint) cserébe tíz lyukas pénzérmét kapunk, amelyekkel a piaci árusok helyben készült finomságaiért fizethetünk. Nagyon praktikus, hiszen nem kell bíbelődni a pénztárcánkkal, hanem elég a perselyekbe dobni az érméket. Mivel nagy a választék, így mindenki saját íze-kedve szerint pakolhatja meg az evőtálcáját. Az emeleti kantinban kényelmesen leülhetünk, ahol még külön levest és rizst is választhatunk a különleges "gyorséttermi" lakománk mellé.

yeopjeon - régi koreai sárgaréz érmék (másolata)  






ebéd után még bevásárolhatunk, a szokásos piaci árukon kívül pl. teába, levesbe való szárított fűszereket: 


és ha bírja a teli gyomrunk a látványt, akkor néhány kibelezett herkentyűt is:


Egy dolog viszont örök rejtély marad a számomra. Bementem az egyik pici üzletbe, ahol megakadt a szemem egy matyó mintás mellényen - vajon ez hogy került oda? 


2013. november 28., csütörtök

Belépés csak kutyabarátoknak!


Szöulban sok furcsasággal találkozhatunk, némelyik egymásnak meglehetősen ellentmondó. Egyrészt legális a kutyahús forgalmazása és fogyasztása, másrészt rengeteg a házi kedvenc, akiket agyba-főbe kényeztetnek. Így többek között a négylábúaknak is kijár egy olyan kávéház, ahol kedvükre bandázhatnak, miközben a gazdik is ugyanezt teszik.
Több ilyen kutyabarát kávézó működik a városban, de idevárják azokat is, akik a kávézó saját kutyafalkáját szeretnék közelebbről megismerni. Van macskás változat is azoknak, akik a dorombolást részesítik előnyben.
A legmókásabb állatsimogató, amit eddig láttam.

Sunny-t sajnos otthon kellett hagynunk, mert előtte-utána más programunk volt, de kárpótlásul vittünk neki egy kis kutyaszagot :-)

ha ilyen zöld mancsot látunk, akkor jó helyen járunk: 


kíváncsian várják, hogy vajon ki lesz a következő kuncsaft: 


nem sokkal a nyitás után érkeztünk (rajtunk kívül nem is volt más vendég), így hamarosan mindegyik kutyus ott sertepertélt körülöttünk: 


akik bizony kissé szemtelenek voltak, pl. mindig megpróbáltak elcsenni néhány falatot: 


vagy Bálintot megmászni:


 nyelvet ölteni rá: 


sőt néhányat az asztalról is le kellett zavarnunk: 





2013. november 20., szerda

Majd' 10 tonna kimchi


Még Tóték is megirigyelték volna ezt a fajta dobozolást.

Tegnap néhány tucat önkéntessel karöltve 961 doboz - dobozonként 10 kg - kimchit készítettünk. Jó erős paprikaszósszal bedörzsölgettük az előre lesózott kínai kel leveleket, ezután kerültek a dobozokba, hogy néhány napos erjesztés és legalább három hetes hűtés után reggelire/ebédre/vacsorára kötelező csemegeként fogyaszthassák a kerületben élő rászoruló családok.

A fárasztó nap után jóízűen elfogyasztottunk a megérdemelt ebédünket, amihez nem találjátok ki, hogy mi volt a köret:-)

Amúgy nem hiszem, hogy itt ennyi szegény ember lenne, inkább arról van szó, amit a hivatalos statisztikai adatok is alátámasztanak:  Dél-Koreában az egy főre eső éves kimchifogyasztás meghaladja a 25 kilót.




mi mást is mondhatnának Koreában, ha mosolygós fotó készül:  KIMCSIIIIII! 


2013. november 19., kedd

Lampionos történelemóra



Az északi városrészt keresztülszelő kicsi patak, a (nyelvtörők gyöngyszeme) Cheonggyecheon nagyon kedvelt a helyiek körében. A környező irodaházakból sokan menekülnek a partjára egy kis nyugalomért; jókat lehet itt sétálni, esténként fényjátékban gyönyörködni vagy valamelyik utcazenész muzsikáját hallgatni. Évente kétszer hatalmas lampionok úszkálnak a vízen: tavasszal Buddha születésnapja tiszteletére az ünnep témájával kapcsolatos kivilágított papírszobrok, ilyenkor novemberben pedig Korea történelmének mindig valamilyen más és más meghatározó időszakát idéző óriásbábok.
Már többször meséltem, hogy mennyire fontos a koreai emberek számára a hagyományőrzés és hazájuk történelme. A Szöuli Lampion Fesztivál is erre hivatott: látványos történelemóra kicsiknek és nagyoknak egyaránt.
Idén az egységes koreai állam létrejöttét megelőző időkbe kalauzolták a látogatókat, ezen belül is a Baekje királyság  ie. 18-tól mintegy hét évszázadon keresztül tartó virágzó korszakába.

Annak ellenére, hogy november elsejétől folyamatosan látogatható a program, még ezen az utolsó hétvégén is rengetegen voltak rá kíváncsiak, olyannyira, hogy az egyirányúsított patakpartra való lejutás külön tortúrát jelentett. Mi szerencsére időben, napnyugta előtt érkeztünk, de a kígyózó sorokat még így sem sikerült megúsznunk - a látvány viszont bőségesen kárpótolt mindenért.