Koreában a téli sportok népszerűsége az utóbbi években meredeken ível felfelé. Az ország észak-keleti és középső részében egyre több síközpont nyitja meg kapuit, ahol december elejétől március végéig hóbiztos pályák, jól felszerelt síközpontok és a különböző igényeket kielégítő szállások garmadája várja az idelátogatókat.
2018-ban Dél-Korea a Téli Olimpia Játékok házigazdájaként megmutathatja a nagyvilágnak, hogy ezen a téren is felzárkózott az élvonalhoz, mi több, szép lassan lepipálja a versenytársakat.
Karácsony után az elmúlt két kihagyott síszezont próbáltuk bepótolni és a várakozásainkat messze felülmúlta az, amit megtapasztaltunk.
Szöultól egy kicsit távolabbi helyet néztünk ki magunknak (Sabuk - High1 Resort), bíztunk abban, hogy ott már egy fokkal kevesebben lesznek - szerencsére bevált a számításunk. Háztól házig 3 órás volt az út, de ebből egyet a városból kifelé araszoltunk (volt úgy, hogy 2x9 sávos tömött sorokban). Szinte az utolsó kilométerig autópálya vagy több sávos autóút, kismillió alagút és híd. Ha sikerül elhagyni Szöult, akkor már nagyon egyszerű eljutni az ország bármelyik szegletébe.
Síközpontokból nagy a választék:
A táj gyönyörű, a többi évszakban is igazán szép kirándulóhely lehet. A szikrázó napsütésért cserébe kissé csípős hideg időnk volt, de legalább messzire elláttunk. Egyik reggel a völgyben mínusz 14 fokot mutatott a hőmérő, de fenn a hegytetőn már végképp nem lehetett lazsálni, ha nem akartunk zörgő csontokat:-)
A koreaiak még most tanulnak síelni, emiatt a piros pályák szinte üresek, a könnyebb pályákból viszont óriási a választék. Hosszú, széles utakon csúszkáltunk, egy lendülettel akár 7,5 kilométert.
Nagy örömünkre az ünnepi hangulatról is gondoskodtak:
Még néhány szösszenet, ami azt mutatja, hogy ezúttal nem az Alpok lejtőin jártunk.
Útközben több ehhez hasonló kimondhatatlan várost is mutatott a GPS :-)
A szállodában mindent meg lehetett venni, így többek között a paplant is, ennek a leírásából derült ki, hogy miért aludtunk olyan jól (magyar libatollból készült!):
Koreában a fogmosásnak nagy kultusza van. Az itt élő emberek állandóan mossák a fogukat, a boltokban tízesével árulják a fogkeféket, de láttam már kávézókban is, hogy fogmosó szettet kínálnak a sütik mellé. Gábor mesélte, hogy akárhányszor kimegy a munkahelyén a mosdóba, mindig talál valakit, aki éppen fogat mos. A polcon kis pohárkákban sorakoznak a fogkefék, amikhez a cég biztosítja a fogkrémet. Biztos, hogy a dohányzás mellett a sok kimchi és egyéb csípős étel miatt érzik azt, hogy minden egyes étkezés után muszáj jó alaposan kipucolni a szájukat, de mivel a bőrükön keresztül is párolog a fokhagyma, így nem teljes a siker.
De azért azt nem gondoltam, hogy még síelés közben sem feledkeznek meg e nemes szokásukról, a síközpont mosdóiban is ment a sikálás, sőt egyszer láttunk a pályán is egy elhagyott fogkefét:-)
A bizonyíték:
A kimchit valahogy le kell öblíteni, így ugyanilyen arányban fogy az alkohol is. Dél-Koreában az egy főre jutó (tömény) alkoholfogyasztás a legmagasabb a világon. Erről egyszer majd bővebben is írok, mert az italozási szokások megérnek egy külön posztot.
A felvonóknál láttunk alkoholszondát, így lehetett tesztelni, hogy nem lesz-e több kanyar a kelleténél.
Másnaposságra a legjobb gyógyír a különféle gyógynövényekből készült kis itóka, ezt minden boltban árulják, így a szállodai minibárban is természetesen megtalálható, sőt a szobaszervíz reggeli étlapján is szerepelt egy másnaposság elleni csodaleves:-)
