Tavaszi nagytakarítás

El kell meséljem nagy büszkén, hogy egy hétnapos léböjt kúrán vagyok túl és ma, azaz péntek reggel volt az első étkezésem múlt csütörtök este óta. Csak cayenne borssal és juharfa sziruppal ízesített, friss citromléből készült limonádét, néha egy-egy gyógyteát és persze mellette rengeteg vizet ittam. Semmi szilárd étel és lám túléltem, mi több nagyon jól érzem magam a bőrömben.
Ennél rövidebb, 3-4 napos tavaszi kúrát már többször végigcsináltam, de többnyire kolléganőkkel, barátnőkkel közösen, mert együtt könnyebb volt "szenvedni". Azért az idézőjel, mert az első fejfájós napot leszámítva teljesen kibírható ez az egész. Főleg azzal a tudattal, hogy jót teszek a testemnek. Csak egyetlen kellemetlen mellékhatásról tudok beszámolni, az elmúlt napokban kissé türelmetlenebb, ingerlékenyebb voltam a szokásosnál. Nem véletlenül javasolják ilyen esetekben, hogy aki teheti meneküljön el a hétköznapok pörgéséből, mert az idegeit így jobban ki tudja párnázni.

Amúgy épp ideje volt kipucolni az építkezés, az ide-oda költözések jelentette stressz és a korábbi váll- és bőrnyavalyáim miatt szedett gyógyszerek nyomait. Már Szingapúrban is jó lett volna egy hasonlót elsütnöm, de a zajban, nagy melegben nem volt elég lelki erőm belevágni. Itt szerencsére nyugalomból és friss levegőből nincs hiány, a lelkierőre meg rágyúrtam egy kicsit.
A családomnak meg köszönet, hogy elviselték, hogy néha egy kicsit mufurc voltam:-)

A szokásos vasárnapi felmentésem kivételével minden nap főztem, sütöttem a családnak, nagyokat sétáltam, sőt kétszer még hegyet is másztam ( 4 km-es túrák kaptatós utakon). A legnagyobb kihívást mégis a nemzeti ünnepünk apropójából a nagykövetségen tartott szerda esti összejövetel,  pontosabban az azzal járó eszem-iszom jelentette. Nem voltam elég előrelátó és pont a közepibe talált a kúrámnak. Na mindegy, eme baklövésemnek egyetlen egy előnye legalább az lett, hogy többet tudtam cseverészni:-)

a nagy kihívás: 

Koreai főzőcske, azaz gyorsan finomat

Szöulban nagyon sok programot szerveznek az itt élő külföldieknek, hogy a koreai kultúrával, nyelvvel megismertessék őket. Több úgynevezett Global Village Center működik a városban, ezekben könnyen találhatunk jobbnál jobb programokat. Ebben a hónapban kézműveskedni megyek, februárban pedig egy főzőtanfolyamon voltam, pontosabban egy bemutatón, mert csak segédkeztünk és egy koreai nőcit néztünk árgus szemekkel, hogy milyen könnyedén varázsol egy rakás finomságot az asztalunkra.

A holdújévről már írtam, hogy itt mekkora nagy ünnep, talán ezért van az, hogy az ezt követő újabb holdtöltét is hasonló csinnadrattával köszöntik, többek között speciális ételekkel és szokásokkal. A Jeongwol Daeboreum fesztiválon a tengerpartokon nagy tűzet raknak, majd innen figyelik a holdfelkeltét. Aki ugyanis legelőször megpillantja az előbújó teliholdat, az egész évben nagyon szerencsés lesz. A boltokban, zöldségeseknél mindenhol kis zacskókba csomagolt kemény héjú gyümölcsöket árultak, ugyanis, ha valaki ilyenkor ezeket ropogtatja, jó egészséget remélhet ebben az évben -  legfeljebb fogpótlás miatt megy csak orvoshoz :-)

Szóval ezen a kis programon a tűzgyújtást kihagyva mi is diót, mogyorót és gesztenyét rágcsáltunk, de utána jól belakmározhattunk a bemutatott ételkülönlegességekből. Amik - néhány hozzávalót leszámítva - végül is nem is voltak hűde bonyolultak, nagy kedvet is csináltak az otthoni kipróbáláshoz.
Nagy felfedezés volt számomra, hogy a retek szezámolajon fokhagymával megpirítva, szójaszósszal nyakonöntve és még egy kis pirított szezámmaggal megszórva mennyei csemegévé válik. Itt óriási, sárgadinnye nagyságú fehér retekből készítik, de szerintem az otthoni jégcsapretekből is hasonlót lehet varázsolni, mert ízre ugyanolyan mindkettő.
És még egy fontos dolog, amire érdemes ügyelni. A szinte teljesen tejtermék-mentes ázsiai konyhában a kalciumbomba szezámolaj (hétszer annyi kalciumot tartalmaz, mint a tehéntej!) elengedhetetlen alapanyag, de intenzív íze miatt a fekete változatából mindig csak egy keveset, azt is inkább csak a sütés vége felé használnak. A kevésbé aromásabb fehér szezámolajon pirítják meg először a fokhagymát, majd a zöldségeket, de az íz miatt jöhet később egy kis fekete is. S hogy tovább fokozzák az élvezeteket, szinte minden elkészített zöldségételt pirított szezámmaggal is megszórnak.

Zárójelben:  B1-, B2-, E-, D-vitamin-, foszforsav-, lecitin- és telítetlen zsírsav-tartalmuk miatt ezek a kicsi magocskák igazán áldásos hatással bírnak. A mag külső rétegében található az erős antioxidáns hatású fitinsav, amely megvédi a szervezetünket a rákos folyamatok beindulásától. Emellett nagy szerepet játszik a vas ideális megkötésében, segíti az emésztést, erősíti az idegszöveteket és a szívizmot, sőt még fáradság, álmatlanság ellen is kiváló orvosság.
Talán ezek után érthető, hogy miért is büszkélkedhet a szezámmag a "magok királya" jelzővel.

így készült a retek-remek: 

ez a szárított  gosari (valamilyen páfrányféle) - már kevésbé tűnik gusztusosnak, de az íze annál jobb volt:

minden megkóstoltam, de a dió és gesztenye helyett maradtam a földimogyorónál: 




a GVC márciusi kiadványának néhány képen én is ott vagyok:-)

http://global.seoul.go.kr/seongbuk/

Keleten a helyzet változatlan

Köszönjük, hogy aggódtok. Mi is, de azért talán kevésbé, mint gondolnátok.

Tény és való, mióta kijöttünk jócskán megszaporodtak az Észak-Koreáról szóló háborús hangulatú cikkek. Már mi is félve olvasunk híreket e témában, mert az otthonról vagy egyéb külföldi médiából érkező hatásvadász cikkek tényleg megrémisztenek. 

De itt Dél-Koreában az emberek teljesen nyugodtak, nincs pánikhangulat, sőt meglehetősen furcsa az a közöny, ahogy ehhez a témához a helyiek viszonyulnak. Lassan 60 éve megy ez a folyamatos kötélhúzás és erőfitogtatás, igaz az atomcsapással való fenyegetőzés csak mostanában indult be. Itt találtok pl. egy 2007-es cikket, ugye milyen ismerős? Mintha az elmúlt napokban írták volna: http://inforadio.hu/hir/kulfold/hir-133153

Nagyon remélem, hogy nem történik semmi rossz, se most, sem később. Nem szeretnénk  félelemben élni, ezért nem is agyalunk egyfolytában azon, hogy mint lesz, hogy lesz. De természetesen ez nem azt jelenti, hogy a józan eszünket ne használnánk. Ha azt látjuk, hogy már nem biztonságos errefelé az élet, akkor azonnal szedjük a sátorfánkat és indulunk haza, de addig is jól érezzük magunkat. 

A kiskutyánk egy igazi boldogsághormon, még a gyerekek is kevesebbet nyúzzák egymást és végre itt a tavasz, állandóan süt a nap. Szombaton például 20 fok volt, egy jó nagyot kirándultunk, forrás vizet ittunk, egyszóval ne aggódjatok, jól vagyunk.

a forrásnál ilyen edénykék várják a megfáradt túrázókat: 

Bokacsukló és átlövő

Van az úgy néha, hogy a fiúk hirtelen akarnak mondani valamit, de nem ugrik be nekik a megfelelő szó. Jókat derülök rajtuk, szerintem elkezdek jegyzetelni.

Bálint:
- Anya, fáj a lábam!
- Pontosan hol?
- A lábcsuklómnál.
- Szóval a bokád...

Marcival matekozunk:
- Itt berajzolom a paralelogramma átlátszóját...
- Hogy micsodáját?
- Ja igen, az átlövőjét!
- Inkább az átlóját, ugye?

Az átlövőre talán van magyarázat, aznap ugyanis képes volt hajnali 4-kor felkelni a Real Madrid - MU meccs miatt. Az a fránya időeltolódás! Szerencsére nem volt hosszabbítás és pont vége lett, mire a suliba kellett indulnia☺

Yongsan - a suli

Nemzetközi iskolába járnak itt is a fiúk, annyi különbséggel, hogy ebben a suliban sokkal nagyobb a helyiek aránya, mint Szingapúrban. Még az alsós osztályokban több külföldi gyerek akad, de Marciéknál szinte alig. Egyszóval a szőke fejükkel igazi kakukktojásnak számít mindkettő.
Még javában tart a beilleszkedés időszaka, de azért nagyjából tetszik nekik az új környezet, a tanáraik nagyon kedvesek és segítőkészek, aminek mindannyian nagyon örülünk.
Amerikai rendszerű oktatás folyik, ez talán még gyakorlatiasabb, mint az előző helyen. Sok színes program vár rájuk és a kisebb létszám miatt igazi családias hangulat.
Marci 90 perces (!) óráit úgyis valahogy kompenzálni kell. Nagyot néztünk, amikor megkapta az órarendjét, bizonyára régen volt gyerek, aki ezt a módit kitalálta.

Az elmúlt héten volt az első szülői értekezlet, nagy dicséret a fiúknak, mert remekül helyt állnak.

Bálinték osztályterme: 

atomok mályvacukorból és jelly bellyből - így könnyebben kedvet kapnak a kémiához:-)

zeneterem:

alsóban még nagyon cirádásan írnak, csak ámultam, hogy Bálint milyen gyorsan megtanulta ezt a fajta betűrajzolást:

Az új családtag

Mikor szóba került ez a koreai költözés, első körben a gyerekek nem igazán lelkesedtek, de amikor kijöttünk lakást keresni és beleszerettünk ebbe a házba, akkor már sokkal szívesebben gondoltak a váltásra. Bálint nagyon szeretett volna egy kiskutyát és megígértük neki, hogy ha már itt leszünk, akkor a kertbe jöhet egy négylábú. Megpróbáltunk mihamarabb egy kutyust keríteni, de aztán ez egy kicsit nehezebben ment, mint gondoltuk.

Sajnos errefelé a kutyákat nagyon szeretik – megenni.

Emiatt egy örökbefogadási procedúra hihetetlenül bonyolult dolog, az állatvédők ugyanis biztosra akarnak menni és nem akarják, hogy a kutya a fazékban végezze.  Az örökbefogadási szerződésben is ez külön pontban szerepel, miszerint nem ehetjük meg a  kutyánkat, sőt  “pálinkát” sem főzhetünk belőle. Ez utóbbit a férfiak előszeretettel fogyasztják, mint helyi viagrát.  Ezt a témát majd egyszer kivesézem, mert már most látom, hogy részemről ez marad a fő mumus itt Koreában.

Volt szóbeli teszt, 4 oldalas jelentkezési formanyomtatvány, ismerkedés, majdnem aláírt szerződés, de az első kutyusról mégis lemaradtunk. A nőci, aki elhozta a menhelyről és akin keresztül kellett bonyolítanunk az örökbefogadást, az utolsó pillanatban meggondolta magát.  Volt már neki kutyája, macskája, de aznap, amikor elvileg áthozta volna hozzánk, sírva hívott, hogy nem tud az ebről lemondani és inkább ő fogadja be örökre.

Mondanom sem kell, volt nagy bú és bánat, aztán néhány hét múlva egy másik menhelyen kopogtattunk, ezúttal szerencsére nagyobb sikerrel.

Sunny a becsületes neve és még csupán kb. egy hónapos. Az utcán találtak rá szinte jéggé fagyva, a tesója nem élte túl, de neki úgy látszik dolga van még velünk.
A menhelyen Napnak (koreaiul "he") nevezték el, hiszen a nap sugarainak köszönheti, hogy életben maradt, s mivel nem akartuk átkeresztelni, így maradtunk valami hasonló jelentésű, de jobban becézhető formánál.

Jindo keverék, még zsákbamacska, hogy mekkorára nő, de elvileg a fajtisztánál kisebb méretre számíthatunk mivel nincs akkora tappancsa.

Egyszerűen imádnivaló. Persze még mindent szétrág és még sokszor előfordul kisebb-nagyobb baleset, de egyre jobban jelzi, ha sürgős dolga akad.

Egyelőre minden szőnyeget és papucsot száműztünk a lakásból:-)

Részlet az örökbefogadási szerződésből: 

"2. Adopter agrees the dog is to be a family companion and agrees to provide the dog with a safe home, adequate food, water, proper care, exercise, love and attention. Adopter agrees not to violate any laws or ordinances with the dog. The dog is not to be used as an attack or protection trained dog and will not be used for commercial guard work. The dog will not be used as a bait dog and will not be chained up. The dog will not be sold or killed for the dog meat industry or used for “dog soju”."

Koreai kémek Budapesten

A minap sétáltam az utcán és egy közeli utazási iroda előtt megálltam bámészkodni, mert kint áll egy konzol, rajta pedig egy rakat prospektus és utazási magazin. Nagyot néztem, mert a legnagyobb koreai utazási iroda márciusi kiadványának címlapján ott virított Budapest.
Mostanában nagyon felkapott lett a fővárosunk, ugyanis az egyik legnézettebb helyi "Barátok közt" több epizódja is nálunk játszódik. Már az első évadban is néhány képkocka erejéig felvillant pár budapesti utcakép, de úgy látszik, annyira megtetszett nekik, hogy a mostani szezon egyik helyszínéül ismét Magyarországot választották.
Gábor kollégái is folyamatosan áradoznak Budapestről. Hirtelen mindenki a dunai panorámára kíváncsi, azok is szeretnének eljutni hozzánk, akik korábban szinte semmit sem tudtak rólunk.
Az országimázs építés egyik, ha nem a leghatékonyabb eszköze lehet egy ilyen filmforgatás.

címlapon a budapesti panoráma: 

az IRIS 2 sorozatot beharangozó reklám és benne rengeteg ismerős helyszín: