Ismét Szingapúrban vagyunk - remélem csak átmenetileg és hamarosan visszatérhetünk Szöulba.
Az utóbbi napokban egyre rémisztőbbé váltak a hírek, s bevalljuk, már mi is elkezdtünk aggódni, de ennek ellenére mégsem terveztük konkrétan az elutazást. Az élet Szöulban ugyanis teljesen nyugodt, békés. De! Gábor eddig csak vállrándító kollégái is eljutottak odáig, hogy ezt a mostani helyzetet már másképpen értékelik. Félni továbbra sem félnek, de már nagyon elegük van ebből az évek óta tartó fenyegetőzésből, azt szeretnék, hogy végre valami történjen. Valami, ami megállítja ezt az eszement északi vezetést.
Nálam akkor szakadt el a cérna, amikor Bálint úgy jött haza a suliból, hogy holnap tuti megtámadnak minket, mert a koreai osztálytársai ezt mondták és ők biztosan jól értesültek.
Az sem tetszett, hogy amikor a koreai tanáromat kérdeztem erről, ő csak ennyit tudott mondani: "
This is our destiny" - azaz "
Ez a mi sorsunk". De ne a miénk legyen, ha nem muszáj.
Nagyon szeretünk Koreában élni, szeretjük az embereket, imádjuk a házunkat, találtunk barátokat és nagyon hálásak vagyunk a sorsnak, hogy egy darabig itt élhetünk - de nem minden áron.
Bízunk abban, hogy hamarosan pozitív híreket hallunk és nem lesz többé ez a "hadi állapot" a mindennapok része.
A hivatalos álláspont mindezek dacára továbbra is az, hogy nincs ok az aggodalomra, a nagykövetség nyugalomra int, nem tanácsolja a Dél-Koreában élő magyaroknak, hogy elhagyják az országot és nincsenek beutazási korlátozások sem. Gábor munkahelyéről azonban jött egy telefon, hogy a családtagoknak megfontolásra ajánlják, hogy elutazzanak. Nem kötelező, de ha akarunk, akkor mehetünk. Mi éltünk a lehetőséggel. Gábor ráadásul a héten ismét Japánban van, nem szerettem volna egyedül maradni a gyerekekkel és így "ünnepelni" a néhai nagyvezér születésnapját. Azt rebesgetik ugyanis, hogy a jeles nap tiszteletére lesz valami akció, amit remélem még csírájában elfojtanak és a következő hétvégén végre visszamehetünk. Azt terveztük, hogy a reptéren találkozunk, Gábor gépe egy órával korábban landol és addig megvár bennünket.
Remélem minden a terv szerint alakul.
A témába vágó elgondolkoztató videó, egy északról menekült lány előadása a TED-en: