Ugyanez elmondható Szöulról is, de hát itt mégiscsak közelebb vagyunk a tűzhöz, vagyis Észak-Koreához.
Az elmúlt napokban újfent futószalagon érkeztek a rémhírek, közben errefelé a helyiek csak mosolyognak a külföldieken, hogy mennyire paráznak. Eddig a koreai emberek nyugalma átszállt ránk is, de ha mostanában megnyitunk egy netes hírportált, akkor lassan már nyugtatót kell bevennünk.
Ezentúl szelektáljuk az olvasnivalót és közben reménykedünk, hogy valóban csupán kardcsörtetésről van szó, semmi egyébről. Volt állítólag már cifrább helyzet is, de akkor sem történt semmi. Azóta pedig csak még szegényebbek lettek az északi rokonok és a harcias retorikán kívül nem sok minden más maradt a tarsolyukban.
Mi a húsvéti hétvégén hátat fordítottunk a "fenyegető" veszélynek, elutaztunk délre, nagyokat sétáltunk és jól kiszellőztettük a fejünket, hogy elkergessünk minden rossz gondolatot és érzést. Örömmel jelentjük, sikerült!
Busan Dél-Korea második legnagyobb városa a félsziget déli csücskében. Hegyes-dombos, mint Szöul, elsősorban a tengerparti fekvése miatt kedvelt turistacélpont. Vonattal mentünk, pontosabban száguldottunk 300 km/óra sebességgel, miközben az út negyede alagutakon át vezetett.
Szokás szerint az albumba felpakoltam egy rakás fotót. Katt ide!
mindkét pályaudvar olyan volt, mint egy ultramodern reptér:
a tengerpart tényleg csodaszép, érdemes lesz visszajönni, ha már lubickolni is lehet:
a város gazdagságán elámultunk:
ettünk gofrit és lárvát is:-)
megcsodáltunk egy tengerparti kolostort:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése