Boldog Karácsonyt!

Peking

Ez az amit otthonról nehéz lenne kivitelezni: hosszú hétvégi kirándulás Pekingbe és a Nagy Falhoz.

Csupán egy dolog miatt aggódtunk, az pedig a légszennyezés. Amikor a fűtési szezon elkezdődik ritkán látni már arrafelé a napot (máskor sem sokat), de szerencsére a három közül csak egy nap volt ilyen.

Peking óriási, nagyon gazdag, a közlekedési morál katasztrofális, a légszennyezés miatt nagyon koszos, az emberek pedig a légcsövekre lerakodott szennyezéstől folyamatosan próbálnak megszabadulni (krákogás, köpködés nonstop). Főleg ez utóbbi miatt a gyerekeink annyira nem voltak feldobva, a Nagy Fal és az Olimpiai Park után már legszívesebben csomagoltak volna hazafelé.

Minket azért lenyűgöztek a történelmi látnivalók. Koreában minden tiszta és rendezett, de azért a látnivalók többsége rekonstrukció.

Peking más, még a maszkon keresztül is érezni a történelem illatát.

A kínai dinasztiák uralkodói a menny fiainak képzelték magukat, így a város közepén délről északra tartó (és a mennybe vezető) meridián út mentén építették fel palotáikat és templomaikat. Ha Pekingben a legfontosabb látnivalókat keressük, akkor elég, ha ezt a vonalat követjük.

Tiltott Város: császári palota - a történelem során összesen 24 uralkodónak volt az otthona.

Ez a világ legnagyobb faszerkezetű épület-együttese: 720 ezer négyzetméteren 980 épület és 8707 szoba és bennük több mint egy millió műtárgy.

A középen futó meridián vonalra természetesen csak a császár léphetett. A széles vizesárokkal övezett fal többi részére is csak az uralkodó családja és az őket szolgáló több ezer szolga és ágyas. Ez utóbbiak ha már egyszer bejutottak, ott ragadtak örökre, visszafelé sem nem volt szabad a járás.

A Nagy Falnál mázlink volt az idővel. Több szakasz is nyitva áll a turisták előtt, de szép idő esetén érdemes a kicsit távolabbi, Pekingtől 70 km-re fekvő Mutianyu részt felkeresni. Innen szebb a kilátás, az 500-1000 méter magas hegygerincen kígyózó falban sokáig lehet gyönyörködni.
Élmény a javából. Nem beszélve arról, hogy lefelé akár bobbal is lecsúszhatunk (de van kabinos vagy nyitott felvonó is, a sportosabbaknak erdei ösvény).

A világ legnagyobb, ember alkotta építményét az i.e. 3. században kezdték építeni az északról fenyegető törzsek (többek között hunok) támadásai miatt, de mivel az ellenség kitartó volt, így egészen a 17. századig bővítgették. Nem alkot összefüggő egységet, emiatt is nehéz a hosszát pontosan megállapítani. Az eddigi 7000 km-re becsült hosszúságot a legújabb régészeti feltárások 21 ezerre módosították. Magassága átlag 10 méter, szélessége pedig hozzávetőleg 6 méter.

Láma templom - Peking leglátványosabb buddhista templom-kolostora. Ide már kellett a maszk és nem csupán a rengeteg füstölő miatt.

Az Ég temploma - egy óriási park közepén.  Szép, tiszta időben biztos nagyobb lett volna az élmény. 

Nem csupán a templomok, paloták, de még az Olimpiai Park is tele van szimbólumokkal. Természetesen itt is átfut az a bizonyos meridián vonal. A kajak-kenu versenyeknek készült mesterséges tó egy sárkányt ábrázol, de sárkány feje (teteje) van a park mellé épült luxusszállodának is. A 2008-as olimpia kabalafigurái az öt elemet idézik és az épületek formái, egymáshoz viszonyított helyzete is a feng shui szabályait követi.

Még több fotó külön albumban itt.

A sorsdöntő suneung

Ezen a héten csütörtökön volt a koreai középiskolások rémálma, a sorsdöntő központi felvételi vizsga, koreai nevén suneung.

Kicsi koruktól kezdve minden gyerek fejébe azt sulykolják, hogy ezen áll vagy bukik minden, hiszen az egész életüket meghatározhatja, hogy milyen eredménnyel veszik az akadályt.

Kész rémálom, óriási stressz minden iskolásnak, de az egész családnak is.

A koreaiakra jellemző óriási versenyszellem első állomása ez, számukra ugyanis az ország top 3 egyetemén szerzett diploma jelent egyedül biztos munkát, jó fizetést, fényes karriert, sőt egy igazán partiképes házastársat is.

A szent célért pedig semmi nem drága. Átlagosan a családi jövedelmek 20%-át (statisztikák szerint a világon a legtöbbet) fordítják iskolán kívüli oktatásra, különórákra, a sikeres felvételit segítő egyéb programokra.

A középiskola utolsó 2 évében este 10-ig tart a tanítás (és még ezután kezdődik a hagwon). Teljesen természetes, hogy szegény gyerekek még hajnali kettőkor is a könyvek fölött görnyednek, aztán a suliban, buszon, kávézókban próbálják bepótolni a kimaradt alvásidőt.

Annyira túl van dimenzionálva ez az egész, de errefelé egy kialakult szokástól nehéz megszabadulni és ráadásul a munkaadók is szorgosan asszisztálnak ehhez az őrültséghez. Nem a tapasztalat, rátermettség, hanem sokkal inkább egy megfelelő helyen szerzett diploma alapján döntenek egy megüresedett állás betöltésekor.

A fiatalok 90 %-a egyetemen tanul tovább, emiatt természetes, hogy kialakul egy bizonyos rangsor. De ez már túlmutat egy egészséges határon.

Minden év november közepén lázban ég az egész ország. A munkahelyek többségénél néhány órával később kezdődik a munkaidő, hogy a reggeli csúcsforgalom ne zavarja meg a vizsgára igyekvőket. Aznap a zajos katonai gyakorlatokat is szüneteltetik és az idegen nyelvi tesztek írása/hallgatása alatt még a repülőjáratok fel- és leszállását is korlátozzák.

A 8 órán keresztül tartó vizsga közben a templomokban telt ház van, az anyukák ott izgulnak és imádkoznak gyermekeik sikeréért. A piros betűs napot követően a mozik, boltok, éttermek és a plasztikai sebészek is óriási kedvezményekkel próbálják a megfáradt diákokat jókedvre deríteni.

Az OECD országok statisztikái szerint a dél-koreai középiskolások a legboldogtalanabbak és itt a legmagasabb a fiatalok által elkövetett öngyilkosságok száma (minden évben a vizsgát követően vagy még a stresszes felkészülési időszakban legalább kétszáz öngyilkos esetet regisztrálnak).

A szörnyű iskolás éveknek (is) köszönhetően folyamatosan csökken a szülési kedv, hiszen a szülők saját példájukból kiindulva nem a szeretnék a gyerekeiket boldogtalannak látni.

Nagyon beteg ez a társadalom. A konfucionista gyökerektől nehéz megszabadulni. Itt a társadalmi pozíció, a megszerzett javak vagy akár a külső megjelenés felülír minden ész érvet.

Akinek meg nem jut a jóból, az bólogatva teszi a dolgát. Egyelőre ők a többség, de sajnos egyre többen vannak azok, akik nem tudják felvenni a versenyt, nem bírják elviselni a rájuk nehezedő nyomást.

Őket bedarálja a rendszer. A megdöbbentő mutatók ellenére a változás még várat magára.

Datolyaszilva

Ősszel nincs is látványosabb gyümölcsfa a leveleit már lehullató, terméseitől roskadozó datolyaszilvánál.

Őshonos fajtáról lévén szó, nagyon sok ház kertjében látunk most ilyet szépséget, a boltokban is az alma mellett ez a legnépszerűbb szezongyümölcs. Többféle változata létezik (gömbölyded vagy hosszúkás alakú, magos vagy magnélküli stb.) Nekem a külsőre paradicsomra, ízében a sárgabarackra emlékeztető a kedvencem. Amikor jó puhára megérik könnyen kikanalazható, de aszalva az év többi részében is finom csemege.

Gilsangsa

Már többször meséltem arról, hogy minden koreai templomnak van valami különlegessége, története. Ez a Gilsangsa is megér egy beszámolót.

Ma tőlünk néhány heggyel-völggyel távolabb, a szomszédos kerületben volt dolgom és ha már arra jártam, útba ejtettem ezt a zen buddhista templomot. Ilyenkor ősszel kihagyhatatlanul gyönyörű a kertje, de a hegyi kolostorokéhoz képest rövid, mégis különleges története miatt is érdemes felkeresni.

A templom a 70-80-as években Szöul egyik legelőkelőbb éttermeként üzemelt, méghozzá egy korábbi gisaeng (v. kiszeng - a gésa koreai megfelelője), bizonyos Kim Young-han (1916 - 1999) irányítása alatt.

Az elszegényedett családból származó Young-Han 16 évesen lett gisaeng, majd nem sokkal ezután nagy szerelembe esett egy fiatal költővel, Seok Baek-kal. A fiú családja nem nézte jó szemmel ezt a kapcsolatot, így a fiatalok elhatározták, hogy közösen Mandzsúriába szöknek. Közben a szülők által választott menyasszony is színre lépett, így a fiúnak sietősebb lett a dolga.
Sajnos a viszontagságos koreai történelem (japán invázió, koreai háború) közbeszólt és a happy end elmaradt. A fiatalok nem látták újra egymást, de a reménykedő Young-han mégis hűségesen kitartott és soha nem választott más férfit magának.
Az egyetemen angol irodalmat tanult, számos könyvet publikált, de később ifjúkori tapasztalatait felhasználva inkább éttermet nyitott és nagyon sikeres üzletasszony lett belőle.  A szorgosan felépített, kb. száz millió dollárt (!) érő birodalmát Szöul egyik legnépszerűbb szerzetesének, Beopjeong sunimnak ajándékozta, aki a nő kívánsága szerint templommá alakította.

A hívők 1997-ben vehették birtokba, Gilsang az egykori tulajdonos buddhista nevére utal.
Ma kedvelt temple stay helyszín, zen buddhista meditációs központ és nem utolsó sorban a magyar Wonkwangsa testvértemploma.

http://kilsangsa.info

Itt van az ősz, itt van újra...