Dél-Korea hosszú évek óta az öngyilkossági statisztikák éllovasa.
Sokan kutatják a miérteket, de abban mindenki egyetért, hogy a hirtelen megindult nagy gazdasági növekedés közvetett hatásai is ott szerepelnek az okok között. A koreai embereket jellemző megfelelni vágyás, a hihetetlen magas versenyszellem, a kudarc okozta szégyenérzet ugyanis mind hozzájárulnak ezekhez a mutatókhoz.
Sajnos az idős emberek között is szép számmal találunk öngyilkosokat. Ők azok, akik a koreai háború után már nem tudtak a nulláról új életet építeni, vagy éppen a fiatalabb családtagjaikat akarják megkímélni a gondoskodással járó költségektől.
Negatív irányba befolyásolja az embereket a média is, de kikerülhetetlen, hogy a korrupciós botrányba keveredett államfő, az egyik SAMSUNG-örökös vagy egy nagyon híres, de a legújabb lemezével megbukott popsztár, sok fiatal példaképének számító sportoló, modell vagy színész öngyilkos akciójáról ne tudósítsanak a lapok vagy a hírműsorok.
Amikor néhány évvel ezelőtt a "nemzet színésznője" - Choi Jin-Sil - sem talált a magánéleti problémáira ennél jobb megoldást, akkor a halálát követő hónapban az átlagos 700 helyett 1700-an követtek el öngyilkosságot.
A pszichés problémákkal küzdő emberek többsége ráadásul nem kér külső segítséget, sokan még a család előtt is titkolják negatív érzéseiket. Sőt, hiába a nagy üzleti potenciál, még a gyógyszeripar sem tudja kivetni rájuk a hálóját; a riasztó adatok ellenére az OECD országok közül Koreában fogy a legkevesebb antidepresszáns.
Szöulban az öngyilkosok kedvence a Mapo-híd, évente több mint ezer ember vetette le magát innen a Han folyóba. Azért a múlt idő, mert 2012-ben a SAMSUNG életbiztosítási üzletben érdekelt leányvállalata egy nagyszabású akció mellé állt s aminek köszönhetően a hétköznapi életben csak "a halál hídja"-ként emlegetett helyszínt a következő hat hónapban máris 77 százalékkal kevesebben választották.
Mindenki jól járt, a Samsungnál is biztosan többen kötöttek életbiztosítást, az akciót lebonyolító Cheil nevezetű marketing cég pedig bezsebelt egy rakás nemzetközi és hazai szakmai díjat.
Hogy minek köszönhető a siker? A híd korlátaira a potenciális öngyilkosok lelkére ható feliratokat, képeket helyeztek el. A LED égőkkel megvilágított "Ha valami bánt, meséld el! Veled vagyunk! Várunk haza!" stb. üzenetek éjjel is láthatóak és a beépített mozgásérzékelők miatt az arra járók sosem érzik magukat egyedül.
A másik öngyilkosmentő akcióról a CNN-en láttam egyszer egy dokumentumfilmet. Egy olyan kurzusról volt szó, ahol az öngyilkosságot fontolgató emberek főpróbát tartanak, hogy rájöjjenek, hogy mégis jobb itt a földön.
A részvevők a családtól, barátoktól búcsúlevélben köszönnek el, majd beöltöznek a valódi temetéseknél használt ruhákba:
Elkezdődik a szertartás, mindenki elfoglalja a helyét:
A koporsófedelet lezáró ember fekete ruhája is a halált jelképezi.
A végén 20 perc síri csend következik:
képek: CNN.com
Állítólag ennyi idő elég ahhoz, hogy ebben a bezárt állapotban átérezhessék a halál élményét és utána újra vágyjanak az életre.
Az biztos, hogy a statisztikákat elnézve az utóbbi években stagnál, sőt némi csökkenés tapasztalható ezen a fronton, így lehet, hogy ez a két meglehetősen furcsa dolog is hozzájárult a pozitív változáshoz.
