A Lonely Planet "A tél 7 csodája" c. listáján említi ezt a fesztivált, s ha már itt vagyunk, nem akartuk kihagyni mi sem.
Ha csodát nem is láttunk, de egy igazán klassz téli élménnyel gazdagodtunk.
Csodának csak akkor neveztük volna, ha nem üres kézzel távozunk:-)
Szöultól észak-keletre, egy hegyekkel körbeölelt csendes völgyben bújik meg Hwacheon, amely minden januárban pisztránglesre várja a turistákat. Sancheoneo elnevezés az itt élő halfaj nevére utal.
Ez az ország leghidegebb vidéke, a hideg szélnek és a kristálytiszta víznek köszönhetően a folyók itt fagynak be először. A negyven centis jégréteg alatt rengeteg pisztráng próbálja túlélni ezeket a nehéz napokat. Nincs könnyű dolguk, állítólag legalább 800 léken keresztül áll lesben több tízezer, halra és kalandra éhes látogató. Mindenki azért utazik erre a nagy eseményre, hogy a saját maga által kifogott zsákmányból nagy büszkén belakmározhasson, csupán a hozzánk hasonló botcsinálta horgászok kénytelenek beérni a halsütödés kínálattal.
a felkészültek székkel, pokróccal érkeztek:
a jéghalászatot kicsik és nagyok egyaránt élvezték:
ha éppen nem volt szabad lék, akkor csináltunk egyet magunknak:
a villantóval felszerelt egyszerű pecabot - mivel mindenki ilyet használt, nem foghattuk erre a balszerencsénket, bizonyára a technikánkon kell még egy kicsit finomítani:
bezzeg a szomszédunknak ilyen hatalmas példány akadt a horgára:
és még ez a kislány is két zacskónyit vadászott:
a bátrabbak a jéghideg vízben saját kézzel is megpróbálhatták a halfogást:
a ficánkoló csúszós halakat a pólójukban gyűjtögették:
a lefagyott végtagokat később muszáj volt felmelegíteni:
a kifogott halakat beirdalták, sóban meghempergették és alufóliába csomagolva került a parázsra:
akinek elege volt már a halból, ehetett egy kis sült polipot is:
ezen kívül még számos program közül választhattunk: jégszobrok, jégkunyhó, korcsolyapályák, de ki gondolta volna, hogy focizni, bicajozni, kvadozni, sőt akár még raftingolni is lehet a jégen:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése