2014. április 24., csütörtök

Yongmunsa templom


A buddhista szerzetesek előszeretettel építették templomaikat a természet közelébe, de a konfuciánus eszmék térnyerésével (14. század) a városi, falusi szerzetesek is csak a hegyekben találtak menedéket. Ez az oka annak, hogy Koreában az ősi templomok többségét a hegyek között találhatjuk.
Sajnos a japán megszállás alatt még ezeket a világvégi helyeket is lerombolták, első körben azokat, ahol az ellenállás mozgalom harcosai bújtak meg. Amelyik templom túlélte, annak a koreai háború jelentette a következő, még súlyosabb csapást.

Hasonló sorsra jutott a 913-ban alapított Yongmunsa templom is, de a míves rekonstrukciónak köszönhetően ma már újra a régi formájában pompázik és a kolostorlátogatók egyik kedvelt célpontja Szöul környékén. 
Egyszer már jártam ezen a vidéken, de akkor a szakadó eső miatt a hegymászás és a templomlátogatás kimaradt, tegnap sikerült bepótolni.




A közelgő Buddha-születésnap tiszteletére a templomot és környékét már ellepték a lampionok:








Ebben az épületben a halottaikat búcsúztatják a hívők. A halált követő minden hetedik napon 7 héten át imádkoznak érte, mert állítólag 49 napig a halott lelke még ott van közöttük. Miután megszűnik a lelki kapocs is, az elhunyt ruháit és személyes tárgyait a templom melletti kemencében (köv.kép) égetik el:



A kolostor szerzeteseinek sírkertje - különböző korok, különböző formájú sírkövei: 


A buddhista kolostorok elengedhetetlen kelléke a harang- és dobpavilon. Minden hajnalban a reggeli imára szólítanak az óriási dob és fémharang hangjai:


A kolostor közelében áll Ázsia legmagasabb (60 m) és egyben egyik legidősebb (kb. 1100 éves) ginkgofája, ezért a Yongmunsa harangját a jellegzetes ginkgolevelekkel díszítették. 




A hegymászás után jöhetett egy finom koreai ebéd: tökleves, sült hal rizzsel és egy rakás zöldségkörettel. Mivel itt rengeteg zöldséget fogyasztanak, az éppen aktuális termő fajtákat megszárítják, hogy télen is legyen mit tálalni. A napon szárított gyümölcsök, zöldségek megtartják zamatukat, vitamintartalmukat, sőt bizonyos gombafélék szárítva gazdagabb D vitamin forrást jelentenek, mint nyersen.




Nagyon kellemes társaságom volt, Kjunghee és Andie - egy koreai buddhista és egy orosz származású amerikai zsidó nő.
Élmény volt velük világot váltani. Azon kívül, hogy nagyon kedvesek és értelmesek, van még egy közös szál. Mindketten jártak már Budapesten, szeretik a magyar ételeket és meglepő módon sokat tudnak a magyar történelemről is.
Bevallom, egy kicsit elszégyelltem magam, amikor Andie az egyik legnagyobb magyar zsidó hősről mesélt, mert nem emlékszem, hogy anno történelemórán megemlítettük volna Szenes Hanna nevét. Pedig Izraelben nemzeti hősként tisztelik, utcákat neveztek el róla, verseit 20 nyelvre lefordították és ötven országban kiadták.
Most legalább pótoltam a hiányosságaimat - mi mindenre jó egy koreai kolostorlátogatás:-)

2014. április 19., szombat

Nami-sziget

Nami méretben, élményben is hasonló a mi Margitszigetünkhöz, de nem a nagyvárosban található, hanem attól 60 kilométernyire a Han folyó középső szakaszán. Aki nyugalomra vágyik annak kellemes kirándulóhely lenne, de mivel a zsúfolt Szöulban sokan küzdenek ilyen vággyal, emiatt ebből a csendes kicsi szigetből is sikerült egy felkapott, nyüzsgős turistaparadicsomot varázsolni.

Koreában Nagypéntek nem ünnepnap, de a gyerekek iskolájában szünet, azaz ideális időpont volt egy kevésbé nyomorgós sétához.


A "Naminara Köztársaságba" vízumot kell váltani, s mivel nincs híd, ezért a szigetre csak komppal lehet átjutni:



 










Láttunk néhány furcsa szobrot is, közülük a hátracsapott cicivel szoptató nő vitte a pálmát:

 

Nagyon jópofák voltak a sziget szabadtéri könyvtárai, különösen az árnyas fák alá épített könyvespolcok/dobozok: 
  


  

2014. április 12., szombat

Nyilvános bocsánatkérés koreai módra


Itt Dél-Koreában (és még nagyon sok helyen Ázsiában) a bocsánatkérés meghajlással társul.
Nem csupán baráti, ismerősi körben vagy ha két vadidegen összekoccan, hanem politikusok, vállalatvezetők is ugyanezt megteszik nyilvánosan (bár a súlyosabb esetekben - pl. politikai korrupció... - még az öngyilkosság sem ritka).

A nyilvános bocsánatkérés a fotósok keresztüzében történik, minden újság címlapon hozza és a hírműsorok is ezzel indítanak. Ezt a gyakorlatot jó lenne otthonra is átplántálni.


A dél-koreai Asiana Airlines vezetősége a tavalyi San Francisco-i légi baleset után -  a 3 elhunyt utas hozzátartozóitól és több tucatnyi sérülttől kértek nyilvánosan bocsánatot: 


Az utóbbi évek legnagyobb visszhangot kiváltó banki mulasztására idén januárban derült fény. A több millió ügyfelet érintő adatlopási botrány után az érintett 3 bank vezetői nem győztek hajlongani:  


Ezen a képen pedig a Plasztikai Sebészek Szövetsége egy műhiba kapcsán kér kollektíve elnézést:
  



2014. április 6., vasárnap

Cseresznyefák


A Han folyó partján:




és Paju környékén:



a folyó túloldalán már Észak-Korea:


2014. április 3., csütörtök

Jeju


Jeju Korea legnagyobb szigete a dél-nyugati part közelében.
Az egy négyzetkilométerre eső természeti, kulturális és egyéb attrakciók tekintetében tuti listavezető, sehol nem láttam még ennyi látnivalót egy kupacon.
A "kupac" amúgy egy vulkán, ami néhány millió évvel ezelőtt kezdődött földmozgás eredményeként bújt elő a tenger alól. Az 1950 méter magas Hallasant (Korea legmagasabb pontja) még több száz kisebb ún. parazita vulkán veszi körül. Mindezeknek köszönhető a sok bazaltsziklás öböl, vízesés és lávajáratos barlang.

Tényleg nehéz volt betelni ennyi természeti szépséggel.



az egyik legszebb öböl és a 20 méter magas Oedolgae szikla:



néhány a sok vízesés közül: Jeongbang 




és a három lépcsős Cheonjeyeon




Van néhány homokos partszakasz is, de mivel a nyár itt esős évszak, strandoláshoz inkább az augusztus vége és szeptember eleje az ideális:


A szigetet alig több mint fél millióan lakják, de évente legalább tízszer ennyi látogató fordul meg errefelé. A szubtrópusi klímának köszönhetően megterem néhány déli gyümölcs is, amelyek közül a helyi speckó csúcsos narancs jelenti a legfinomabb csemegét.


A sziget jellegzetességei közé tartoznak ezek a bazalt apókák (harubang), akik megvédik a szigetlakókat - és az ajándékboltokat -  a démonoktól: 



Néhány különleges templomot is felkerestünk.
A Hallasan lábánál: Cheonwang-sa


A déli part közelében: Yakcheon-sa




dél-nyugati csücsök: Sanbabggul-sa 




Az esős napokon barlangásztunk és a fiúk nagy örömére egy számítógép múzeumot is sikerült felfedeznünk.
Az erotikus szoborparkba mégse vihettük őket...

A Manjangul barlang bejárata: 


Az egykor kitört vulkán lávája a föld alatt is járatokat épített. A sziget 13 km hosszú ún. lávakürtő barlangrendszeréből mindössze 1 kilométernyi szakasz látogatható. Bár a mészkőbarlangok jóval látványosabbak, de azért a megkövesedett lávákon sétálni is egy különleges élmény. 



További képek az albumban.