Az egyik itt élő (magyar) ismerősöm szerint Koreában unalmasak a templomok, mert mindenhol ugyanazt látni. Ezzel egyáltalán nem értek egyet, szerintem mindegyiknek megvan a maga bája, különlegessége, története.
Hétvégén ismét egy ilyen kincsre leltünk.
Szöultól nem messze, a Paju környéki hegyekben áll a 11. században alapított Yongamsa templom. Ezt az eldugott helyet a templom mellett magasodó, sziklákból épített óriási buddhák teszik különlegessé.
A templomegyüttes és a hozzá vezető út még ismerős élmény volt.
A buddhista templomok többségénél ehhez hasonló kaput (Iljumun) láthatunk, amely a megvilágosodás felé vezető út kezdetét szimbolizálja. Minden világi vágyunkat magunk mögött kell hagyni, ha átlépünk rajta.
De ilyen buddhákkal eddig sehol máshol nem találkoztunk. A 19 méter magas kőszobrok - Mireukbul és Mireukbosal - testét két szorosan egymás mellett álló óriási sziklából faragták, a nyak, fej és kalap rész viszont külön került rájuk.
A legenda szerint a tizenegyedik században uralkodó Seonjong király és felesége sokáig várt a gyermekáldásra. Egyik éjjel különös álma volt az asszonynak; a hegyekből két szerzetes érkezett hozzá, akik ételért koldultak. A király ezt égi jelnek tartotta, az embereit elküldte utánuk, hogy kutassák fel őket, de csak két különleges óriási sziklát találtak. A király ezért a kőfalba vésette a szerzetesek alakját, a közelében pedig templomot építtetett. Imája végül meghallgatásra talált, még abban az évben megszületett a trónörökös, Hansanhu herceg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése