Koyasan után a következő állomásunk Kiotó volt, ami újabb 100 kilométeres vonatozást jelentett. Amikor legurultunk a hegyről már szinte egybefüggő betonrengetegen keresztül vezetett az utunk. Az Osaka-Kobe-Kiotó alkotta régió mára teljesen egybeépült, 18 millió ember lakik itt, a tokiói után ez Japán második legnagyobb agglomerációja.
A hegyvidéki, nyugis Koyasanhoz viszonyítva különösen nagy volt a kontraszt.
Szöulban már hozzászokhattunk a nagyvárosi környezethez, de ez annyiban volt más, hogy jóval kevesebb autót láttunk az utakon, ami nem csoda, hiszen sokkal egyszerűbb, gyorsabb a sűrű és nagyon profi metró- vagy vonathálózatot választani.
Gazdag történelmi és kulturális kincsei miatt Kiotó ma Japán első számú turisztikai célpontja.
A régészeti feltárások alapján a város területe már időszámításunk előtt is lakott volt, bár a 6. század előtti időszakból csak kevés emlék maradt fenn.
A 8. században a buddhista papok növekvő befolyása elől Kammu császár Jamasiró tartományban jelölte ki az új főváros helyét. Az 794-ben alapított Kiotó nevéhez méltóan (kioto jelentése: „a fővárosok fővárosa”) csaknem egy évezredig maradt a császárság fővárosa.
Bár a második világháború végén az Egyesült Államok atomtámadásának egyik tervezett célpontja volt, kulturális jelentősége miatt mégsem dobtak rá bombát. A háború alatt sem szenvedett nagy károkat, emiatt a több mint 1800 templom, sok száz szentély és műemlék épület a régi szépségében pompázik.
Amikor egy ősi fővárosba utazik az ember, nem éppen egy ultramodern város képe lebeg a szeme előtt...
már a vasútállomás is sokkoló volt:
kilátás a Kiotó Toronyból - a gyakori földrengések miatt errefelé kevesebb a felhőkarcoló
szerencsére Kelet-Kiotóban már hangulatosabb volt a városi séta:
még gésákkal is találkoztunk:
Japán régi épületei szerencsésebben vészelték át a háborút, Koreához képest jóval több templom és egyéb történelmi, kulturális örökség maradt meg az eredeti állapotában:
A Császári Palota egy kicsit csalódás volt, a látogatáshoz külön engedély kellett kérnünk, de mindent csak tisztes távolságból lehetett megcsodálni - a koreai paloták ennél jóval díszesebbek
a palotakertben is csak messziről gyönyörködhettünk, a kordonok itt is megálljt parancsoltak...
a japán konyha viszont nagyon bejött, bár Gábor hiányolta a kimchit:-)
a többi fotót az albumban találjátok itt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése