2013. november 8., péntek

Kee-chung története



Bálint könyvében akadtam rá erre a másik érdekes történetre, ez is a japán megszállás idejéből való, szerencsére nem háborús, de a koreai emberek számára mégis tragikus.

Korea első aranyérmes olimpikonjáról van szó, akinek győzelmét a Nemzetközi Olimpiai Bizottság mind a mai napig Japán dicsőségtábláján tartja nyilván.

Sohn Kee-chung az olimpiát megelőző három év alatt 13 maratoni futóversenyen indult és tízet megnyert, emiatt nagy eséllyel indult az 1936-os Berlini Nyári Olimpiai Játékokon. A japán megszállók törvényei miatt azonban nem szerepelhetett hazája színeiben, de még a saját neve alatt sem versenyezhetett. Japán nevet kapott és így Son Kitei-ként ismerte meg a világ.

Kee-chung 2:29:19.2-es új olimpiai rekorddal, két percnél nagyobb előnnyel diadalmaskodott a brit Ernest Harper előtt. Harmadikként honfitársa, a szintén japán színekbe kényszeredett Nam Sung-yong - japán nevén Nan Shōryū ért célba.
Az eredményhirdetéskor és az ünnepélyes zászlófelvonáson szemmel láthatóan egyik koreai sem volt boldog. A megszálló nemzet himnusza alatt mindketten lehajtott fejjel álltak, Kee-chungnak a könnyei potyogtak, az érem mellé kapott virággal pedig részben kitakarta a melegítőjén levő japán zászlót.


A „Dong-a Ilbo" c. koreai újság egyik riportere is készített egy fotót a díjátadásról, de a zászlót kiretusálta az aranyérmes felsőjéről. A japán vezetés ezért kilenc hónapra felfüggesztette a lap működését, nyolc embert pedig börtönbe záratott.

Maratoni győzelméért Kee-chung egy antik görög bronzsisakot kapott, ennek elfogadását azonban japán edzője nem engedte. A sisak ezután egy berlini múzeumba került, jogos tulajdonosa csak 1986-ban jutott hozzá (ma nemzeti kincsként a Koreai Nemzeti Múzeumban őrzik).
Visszavonulása után sikeres edzőként és a Koreai Sportszövetség elnökeként tevékenykedett, tanítványai között két bostoni maratoni győztes és egy aranyérmes olimpikon is szerepel.

52 évvel a berlini győzelme után, az akkor 74 éves legendát kérték fel arra, hogy a szöuli olimpia megnyitóünnepségén az olimpiai lánggal a kezében befusson a stadionba.
2002. november 15-én hunyt el, 88 évesen; a Daejeoni Nemzeti Temetőben nyugszik. Tiszteletére Szöulban múzeumot és emlékparkot építettek.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése