2014. február 12., szerda

DMZ - A hármas számú alagút


A DMZ, azaz a két Korea határán kialakított demilitarizált övezet a déli turisták egyik kedvelt célpontja. Reméljük nem sokáig és hamarosan csupán egy tábla jelzi majd azt, hogy egyszer itt húzódott a határ.
Mi még ősszel jártunk errefelé, néhány utólagos élménybeszámolót megillet ez a kirándulás is.

Kim Ir Szen - a mostani észak-koreai vezető nagyapja - szerint egy alagút többet ér 10 atombombánál, ezért miközben a felszínen a háborút követő első béketárgyalások folytak (1974-ben járunk), addig a demilitarizált zóna földje alatt az északi katonák szép szorgosan törték (robbantgatták) az utat dél felé. Azt gondolták, hogy az alagutakon átszivárgó fegyveresek egy meglepetésszerű támadással gyorsan elfoglalhatják a stratégia fontosságú célpontokat, így mire az amerikai és déli hadsereg felocsúdna, addigra ők nagy ügyesen meg is oldanák a koreai egyesítést.
Eddig összesen 4 ilyen alagutat lepleztek le a déli oldalon, a legutolsót 1990-ben. Sokan úgy vélik, hogy legalább egy tucat hasonló épült, így azóta is megszállott "alagútvadászok" kutatják folyamatosan a határ közeli vidéket, eddig mindhiába.

1978 októberben fedezték fel a harmadik, Szöultól mindössze 44 km-re fekvő alagutat, amely az időrendi sorrend alapján kapta így a 3-as nevet.
A négy közül ez az egyetlen, amelyet egy északi menekült információi alapján sikerült megtalálni. A pontos koordináták meghatározásához rengeteg vízzel teli csövet dugtak a földbe és ahol a dinamit okozta rezgések miatt túlcsordult a tartály, ott kezdtek el ásni lefelé. Végül 73 méterrel a föld alatt találták meg azt a kb. 2 méter magas és ugyanilyen széles járatot, melynek a vége ekkor már 435 méterrel délebbre volt a demarkációs vonaltól. Ha nem csípik fülön az építőket, akkor óránként 30 ezer katona átszivárgását segítette volna ez a földalatti titkos folyosó.
Az északiak először a déliekre fogták az ásást, de ez a járat lejtése és a dinamitoknak fúrt lyukak iránya miatt gyorsan cáfolható volt. Ezután került elő a "csak szenet bányásztunk" verzió, mi több, igazuk bizonyítására képesek voltak még szénporral is bekenni az alagút falát. Még azt sem zavarta őket, hogy mennyire nevetséges magyarázat a kőszén utáni kutatás egy gránit alapú hegy gyomrában.

Ma a déliek helyi attrakcióként mutogatják azt, amiért az északiak kemény munkával megdolgoztak: a 3 vastag betonfallal leválasztott, szépen kivilágított déli szakaszt védősisakos turisták vették birtokba.
Csak a 180 cm felettieknek kényelmetlen egy kicsit ez a különleges földalatti séta.









6 megjegyzés:

  1. Szia Mariann!

    Már régen néztem be ide,jó ez az alagutas történet,már hallottam róla.Abból mi igaz hogy az északiak újra engedik a családegyesítéseket? Legalábbis a magyar Híradóban erről volt szó.

    VálaszTörlés
  2. Egyébként ma napon találkoztam egy dél koreaival Nagykőrösön.Van egy betegem Fehér Ernőnek hívják 34 éves,egy nagykőrösi cigányfiú aki zeneművészeti Főiskolát végzett Pesten és már 5 éve hogy Dél-Koreában tanít a puszani Egyetemen,zenét tanít persze,angolul..Én sem tudtam hogy ott lakik,a családja is hozzám jár.csak most itthon van két hétig és jól lebetegedett.Szeret ott lenni,egyelőre maradni is akar.Lehet hogy ismered is?Szóval hozta magával Magyarországra a /szintén zenész,zongorista/koreai menyasszonyát bemutatandó a szüleinek.Nagyon szemrevaló ázsiai lány.Na vele beszélgettem ma a rendelőben.Nagyon tágra nyílt a szeme amikor meséltem a régi északi barátaimról,főleg amikor a neveiket mondtam/Kim De Hun.Pak Jong Csin,Mun Kjong Pe/sajnos sok időnk nem volt,mert rengeteg a beteg mostanság, főleg influsok.Rögtön rád gondoltam hogy megírom neked,hátha ismered őket,nem lehet túl sok magyar dolgozó Dél-Koreában.
    Üdv:Gábor

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Gábor!

      Valóban kevés magyar család lakik errefelé, vegyesházasságokból viszont akad több is - a Fehér családot speciel nem ismerem. Busan nagyon messze van tőlünk, évente egyszer rendez találkozót a nagykövetség, erre főleg Szöulból és környékéről érkeznek magyarok.

      A két Korea egyesítésre állítólag még sosem mutatkozott akkora esély, mint mostanában, de sajnos a családok találkozója a hamarosan induló amerikai hadgyakorlat miatt egyelőre bizonytalan.
      Annyira szomorú látni olyan képeket a sajtóban, amikor egy reménykedő hozzátartozót nem sorsolnak ki az ilyen találkozóra, limitált ugyanis a keretszám. De még a szerencsések sem lélegezhetnek fel, hiszen az északiak kedvükre játszadoznak az idegeikkel.

      Üdv, M.

      Törlés
  3. Valamiért bolondozik a gép,hisz ma csak február 12.van és 13.át írt ki.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. nem bolond, csak az itteni idő szerint kalkulál, nálunk akkor már valóban ezt mutatta a naptár :-)
      télen 8, nyáron 7 óra a különbség.

      Törlés
    2. Köszi az infót,az időeltolódásra tényleg nem gondoltam.Észak ügyében meg várjuk a jó híreket,hátha fellazul egy kicsit a viszony.Nemrégen meg újra találkoztam egy Dél-Koreát járt fiatal sráccal aki meg a gumigyárban kapott kint egy fél éves kiképzést és most Dunaújvárosban van a koreai gumicégnél.Jól érezte magát kint,mondjuk a guggolós WC-ket nem szerette.A csípős ételeket viszont igen.

      Üdv:Gábor

      Törlés