Mindkét helyszín már a DMZ ellenőrzőpontjain kívül esik, azaz ide már útlevél és előzetes engedély nélkül is mehetünk.
Az Imjingak parkot a turisták mellett nagyon sok dél-koreai is látogatja, főleg családi, vallási ünnepek alkalmából, amikor is a határ túloldalán rekedt rokonaikra emlékeznek és a két Korea egyesítéséért imádkoznak.
Békeaktivisták is ebből a parkból szoktak "légipostán" adományokat és a Kim dinasztia megdöntésére bátorító röplapokat küldeni, mégpedig úgy, hogy a csomagokat óriás ballonokra erősítik, majd a megfelelő széljárást kihasználva a levegőbe engedik észak felé.
"A béke fala" és rajta kövek a világ minden tájáról, olyan országokból, ahol a koreaiakhoz hasonlóan sokat szenvedtek az emberek. 64 ország, 86 esemény - köztük két kő Magyarországról a tatárjárás és az 56-os forradalom emlékére.
Dorasan a DMZ után az első vasútállomás, az egyik legbizarrabb építmény, amit valaha láttam. Kívül-belül úgy néz ki, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva, annyi szépséghibával, hogy az óriási fogadócsarnokot és csillogást csupán a Szöulból érkező turisták élvezhetik. Némi túlzás mindez napi két pár (!) szerelvény miatt, de ha az egyesítés után újra összeérnek a sínek, akkor az eddig szárazföldön teljesen elzárt déli rész is összeköttetésbe kerülne nemcsak a félsziget északi részével, hanem a transzszibériai vasúthoz csatlakozva egész Európával.
Amikor majd az első vonat begördül északról, hálás fotótéma lesz megörökíteni azoknak az embereknek az arcát, akiknek addig egészen más képet festett a határon túli világról a Nagy Vezér - Kedves Vezető - Ifjú Utód trió.
Phenjan felé egyelőre zárva van a peron:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése