Tegnap 7 év után először paroláztak és ültek le egy asztalhoz magas rangú észak- és dél-koreai politikusok, de sajnos nagy csoda ezúttal sem történt. Az álláspontok nem közeledtek, így a február végére tervezett családegyesítési találka továbbra is bizonytalan.
A tárgyalások helyszíne ezúttal is a határövezetben fekvő Panmindzson (Panmunjeom) volt.
Ugyanezt a panmindzsoni asztalt sétáltuk körbe mi is a DMZ túránk következő állomásaként.
A tárgyalásokra kialakított kék bádogépületnek (köv. kép bal szélén) természetesen északról és délről is van bejárata, a tárgyalóasztalt pedig centire pontosan úgy helyezték el, hogy a képzeletbeli középvonala a határvonal felett húzódjon.
Szigorú előírások voltak a viselkedésen kívül a ruházatot illetően is. Rövidnadrágban, ujjatlan pólóban vagy szandálban nem lehet errefelé turistáskodni, mert különben az északról skubizó katonák propagandafilmben mutogatnák a "szegény" déli embereket, akiknek még ingujjra vagy normális cipőre sem telik.
Rendíthetetlen (nem viasz, pedig úgy nézett ki) déli katona, a legmagasabb koreai, akit valaha láttam. Szerintem ide gondosan válogatják a daliás ifjakat, hogy ezzel is borsot törjenek a szomszédok orra alá. A jólétben élő déliek átlag 8 cm-rel magasabbak a déli rokonaiknál.
A DMZ területén dúló "zászlóháborút" viszont az északiak nyerték. Miután a déli zónában egy 130 kg súlyú lobogót emeltek kb. 100 méter magasba, válaszul északon egy 270 kilós zászlót készítettek és a déli toronynál 60 méterrel magasabb szerkezet tetejére tűzték. Ma ez a világ harmadik legmagasabb zászlórúdja.
Egy profi tárlat a két Korea zűrös kapcsolatáról:
és az 1953-ban Panmindzsonban aláírt fegyverszüneti megállapodás utolsó oldala - a békeszerződés egyelőre még várat magára:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése