2014. március 14., péntek

Kokárdás kutyakeresés


Évente egyszer márciusban,  a nemzeti ünnepünk környékén találkoznak a Dél-Koreában élő magyarok. Tegnap volt ez a várva várt nap, idén azonban igazoltan voltunk távol...az elszökött kutyánkat próbáltuk becserkészni.

Ha tehetem, minden nap elviszem Sunny-t sétálni; egy közeli hegygerincen találtam egy olyan ösvényt, ahol csak nagyon ritkán futunk össze kirándulókkal (a kiépített turistautak többségére sajnos tilos kutyát bevinni). Az erdőben a kutya szabadon rohangálhat kedvére, nagyon imádja. Ha csak annyit mondok neki, hogy "séta", innentől fogva nem lehet vele bírni, örömében ugrál össze-vissza, nyüszít, kaparja az ajtót. 
Hiába, a nagy kerten kívül is vágyik idegen szagokra. Állítólag ez a fajta 30 ezer szagot tud megkülönböztetni és azokra emlékezni.
Mivel a legtöbb időt velem tölti, így sikerült falkavezérré felküzdenem magam. Szép lassan szófogadó kutyust faragtam belőle, pedig korábban csak ha kedve tartotta, akkor hallgatott a nevére.
Amikor kijövünk az erdőből, mindig visszakapja a pórázt, de tegnap délben pont akkor jött arra egy furgon és az okostojás sofőr elkezdett dudálni, a kutya megijedt és elfutott, a kocsi pedig utána. Több száz méteren keresztül dudálva "kergette", én meg őket, de egy idő után hiába. Sunny valahol meglógott, de hiába hívtam, órákig kerestem, sajnos nem találtam. Gondolom rendesen bepánikolt és csak menekült a nagyvilágba.
Gábor is sietett haza, a környéket teleragasztottuk tacepaókkal, még a magyar barátaink is eljöttek segíteni - ők sem mentek miattunk ünnepelni.
A Bukhansan hegység lábánál lakunk, erdőből nincs hiány, így több irányba szétszéledve próbáltuk megkeresni szegényt. 
Már teljesen besötétedett, amikor nagy szerencsénkre Bálint rátalált. Valószínű már útban volt hazafelé, de egy kerítés állta az útját, onnan jelzett, amikor meghallotta a nevét.

Ezek a Jindo kutyák híresek arról, hogy a világ végéről is hazatalálnak.
A koreai Jindo szigetről kapták a nevüket, az innen elhurcolt kutyák halászcsónakokba megbújva tértek vissza a gazdáikhoz, emiatt mi is nagyon bíztunk abban, hogy Sunny is előbb-utóbb megjelenik az ajtónkban. 

Koreáról lévén szó, azért bennünk volt a félsz, hogy esetleg egy fazékban ér véget a nagy kaland.


2 megjegyzés:

  1. Örülünk a sikeres megmenekülésnek!:-) Milyen egyébként a kutyatartási helyzet Koreában? Vannak kóborkutyák? Akiket "hátsó szándékkal" tartanak, azokat farmon nevelik?? Eddigi ázsiai útjaimon elenyésző számú kutyasétáltató embert láttam, nem úgy mint Európában. Mi ott a helyzet?

    VálaszTörlés
  2. Kutyasétáltatókkal mi is ritkán találkozunk, az errefelé divatos minikutyákat inkább ölben cipelik. Ez a Sunny-féle közepes méret itt már óriásinak számít, félnek is tőle rendesen:-)
    Vannak gyanús kutyatartók, már több helyen is láttunk kikötve nagyobb kutyákat, akik egyszer csak "eltűntek", ezért is féltem nagyon, hogy nehogy valaki elkapja a miénket is.
    Gáborék egyik vidéki gyára mellett van egy kutyavágóhíd, ahol minden csütörtökön van vágás és akkor állítólag szörnyű hangok jönnek abból az irányból. Ja és egy óriási kutya(hús)piac is működik Szöul közelében, azt hiszem ide nem szeretnék elmenni...

    Csak erős idegzetűeknek:
    Seongnam Moran Market - South Korean Dog Meat Industry

    VálaszTörlés