Az északi vezetés nem csupán déli szomszédjával, hanem Japánnal is űzi kisded játékait.
Segélyek szerzésére, különböző gazdasági szankciók enyhítésére a legjobb módszer előrántani néhány adut és máris a Kim birodalom kénye-kedve szerint tepernek a szomszédban.
Míg Dél-Koreát a családegyesítési találkozókkal, addig Japánt a nyolcvanas években elrabolt polgáraival kapcsolatban zsarolja.
Ez is egy csúnya história.
Az észak-koreai titkosszolgálat 1977 és 1983 között legalább 80 (nem hivatalos vélemények szerint több száz) japán fiatalt rabolt el abból a célból, hogy az északi vezetéshez hű titkos ügynököket faragjon belőlük, illetve, hogy a segítségükkel az északi kémeket japán nyelvre és szokásokra tanítsa.
Az emberrablás áldozatai között néhány idősebb ember is akadt, akiket azért gyilkoltak meg, hogy nevükkel, személyes adataikkal visszaélve észak-koreai ügynökök szivároghassanak be Japánba.
Természetesen Kim és bandája tagadta a vádakat, de maga a japán kormány sem tett sokáig semmit a gyanús esetek felderítése érdekében. Az elkeseredett hozzátartozók harca azonban komoly belpolitikai botránnyá fajult és csak ezután történt némi előrelépés.
Tokió első hivatalos listáján 16 eltűnt neve szerepelt, de csak 13 esetben vállalta Phenjan a felelősséget, ezt is csak 2002-ben. Addigra többen meghaltak; az életben maradtak közül öt embernek - valószínűleg jókora anyagi szolgáltatás ellenében - engedélyeztek egy rövidke családlátogatást (akik aztán érthető módon már nem akartak visszatérni Észak-Koreába).
A reménykedő hozzátartozók részéről továbbra is nagy a nyomás, így a japán kormány minden követ (és pénzt) megmozgat, hogy még több eltűnt személy kerülhessen haza.
Most március elején egy igencsak érdekes találkozóra kerülhetett sor. Semleges terepen, Mongóliában az egyik elrabolt japán lány 26 éves gyermeke először ölelhette át nagyszüleit.
Ez a bizonyos leányzó - Kim Hye-gyong - a nagyvezér Kim Jong Un kishúgának a felügyelete alatt éli életét és jelenleg az északi vezetés egyik legnagyobb aduászának számít a Japánnal folytatott tárgyalásokban.
Megumi Yokota (Kim Hye-gyong édesanyja) az emberrablások szimbolikus alakjává vált Japánban és a nagyvilágban. 13 éves volt, amikor 1977 november közepén nyoma veszett, de szülei mind a mai napig hisznek abban, hogy lányuk egyszer hazatér.
Észak-Korea szerint Yokota férjhez ment (egy délről elrabolt koreai férfihez), megszületett a kislánya, de később öngyilkosságot követett el. A hamvait nagy kegyesen visszaküldték a szülőknek, de DNS vizsgálatok során kiderült, hogy egy idegen férfi maradványairól volt szó.
A szülőkben tehát tovább él a remény, szomorúságukat enyhíti, hogy legalább unokájukat megismerhették.
Az elrabolt áldozatokról készült dokumentumfilm:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése