Gyémánt-hegység: a turista nélküli turistaparadicsom

Az egymástól elszakított családok most is az észak-koreai Kumgang, azaz Gyémánt-hegység egyik szállodájában találkoztak.

Ez a terület egy különleges turisztikai régió Észak-Koreában, valószínűleg nincs is párja a nagyvilágban. Sokak szerint a koreai félsziget legszebb gyöngyszeméről van szó, csodaszép tájakkal, hegyi tavakkal, rengeteg vízeséssel, ezeréves templomokkal, kiépített erdei utakkal és minden igényt kielégítő szállodákkal és egyéb szálláslehetőséggel.
Ezeken a találkozókon kívül mégsem nyüzsögnek errefelé a turisták, évek óta nagyon csendes ez az eldugott vidék.
De nem volt ez mindig így.

Otthonról nehéz elképzelni, de itt Dél-Koreában hétvégenként nem csupán az utakon, de a hegyi ösvényeken is hömpölyög a tömeg. Errefelé életforma a kirándulás, kicsik és nagyok, de még a legidősebb korosztály is imád túrázni és hegyet mászni.
(Igaz, hogy itt ötször annyian élnek, mint Magyarországon, de mégis sokkal nagyobb arányban látunk hátizsákos kirándulókat, mint odahaza.)

Nem véletlen tehát, hogy a dél-koreai Hyundai cég óriási üzleti potenciált látott ebben a határhoz közeli érintetlen gyönyörű tájban. 1998-ban az akkori nagy vezérrel, Kim Jong Illel lepaktálva, több millió dollár értékben épített ide szállodákat, turistautakat, golfpályát és egyéb vendégcsalogató háttérintézményeket. Cserébe 50 évre szóló monopóliumot kapott az ide irányuló turistautak szervezésére, nyereségadó helyett pedig 50 dollár per turista összeget fizetett az északi vezetés kasszájába.

És a biznisz valóban beindult, özönlöttek a turisták, elsősorban délről, de a tengeren túlról is. Évente, több mint 300 ezer dél-koreai jött északi levegőt szívni, a Kim rezsim pedig több millió dollárt vágott zsebre ezért a különleges vendéglátásért (amiből aztán tudott fegyverkezni és a déli szomszédot megfenyegetni...).

Természetesen csak szervezett csoportos utazás jöhetett szóba; a régió hermetikusan lezárt terület volt, amolyan béke szigete a katonai diktatúrában.
Telefont, bizonyos objektívméret feletti fényképezőgépet, távcsövet, laptopot nem lehetett a bőröndbe csomagolni, ezenkívül minden turista csak a nyakában lógó igazolvánnyal együtt közlekedhetett és a kijelölt zónát sosem hagyhatta el.
Aztán mégis megtörtént a baj, 2008-ban egy dél-koreai asszony nem volt eléggé elővigyázatos, tiltott területre tévedt és szegényt azonnal lelőtték a lesben álló északi katonák.
Ezzel véget ért az idill, a déliek már nem jöttek többé.
Időközben a két ország közötti amúgy is gyenge lábakon álló kapcsolat még tovább romlott. A szokásos macska-egér harc odáig fajult, hogy a berágott északiak 2010-ben elfoglalták a déli tulajdonban lévő épületeket és a Hyundai céggel kötött megállapodástól is egyoldalúan visszaléptek.

Ez a múltheti találkozó ismét egy reménysugár, a déliek még sosem hittek annyira az újraegyesítésben, mint mostanában.
De a kiszámíthatatlan északi vezetés garantálja, hogy mindez egyelőre az álmok szintjén maradhasson.

Első blikkre nem is gondolnánk, hogy Észak-Koreában készültek ezek a fotók: