Kellemes Húsvéti Ünnepeket!

Myeolchi és soju

Már nem egyszer írtam, hogy annyira kedvesek errefelé az emberek, hogy teljesen odáig vagyunk tőlük. Ezt lassan 3 hónap elteltével is hasonlóan gondoljuk, de azért már azt is jócskán megtapasztaltuk, hogy mennyire másképpen forog az agyuk, milyen körülményesek, lassúak és bizony néha erőszakosak. Szerencsére mindezt olyannyira kedvesen teszik, hogy így ezen kevésbé szerethető dolgaik felett könnyebb szemet hunyni.

Íme a kedvesség/figyelmesség kategória heti győztese:
Gábor nemrég csapatépíteni volt és minden kollégája megrökönyödött azon, hogy fehér ember létére simán megeszi a myeolchi-t, azaz a szárított halat. Ilyet ők még nem láttak, aztán ezen felbuzdulva tegnap hoztak neki egy egész zacskóval, s hozzá még egy doboz csípős szószt is, ha megint megkívánná ezt a koreai ínyencséget.

Most kitalálták, hogy a következő csapatépítést nálunk szervezik, majd mi is meglepjük őket valami magyaros finomsággal. Addigra jó lenne egy kis pálinkát is beszerezni, hogy megnézzük a hatást. Ők ugyanis azt gondolják, hogy a kb. 20 %-os nemzeti italuk, a soju milyen méreg erős :-)

Sejong király ábécéje

A hangul, azaz a koreai írásrendszer a nyelvészek szerint a világ leglogikusabb írása. Első blikkre a kínai vagy a japán jelekhez tűnik hasonlónak, de valójában teljesen más, legfőképpen sokkal egyszerűbb, így nagyon könnyen megtanulható.
Amíg a kínai írásjelek fogalmakat jelölnek (s emiatt több ezer van belőlük), addig a koreai “betűk" hangokat. Így mindösszesen 10 magánhangzót (ㅣ, ㅡ,ㅓ,ㅕ,ㅏ,ㅑ, ㅗ, ㅛ, ㅜ, ㅠ,ㅐ,ㅔ), 14 mássalhangzót (ㄱ,ㄴ,ㄷ,ㄹ,ㅁ,ㅂ,ㅅ,ㅈ,ㅊ,ㅋ,ㅌ,ㅍ,ㅇ,ㅎ,), valamint az ezekből képzett néhány gyököt és kettőshangzót kell megjegyeznünk s lám már tudunk is olvasni koreaiul.
Sajnos a kiejtés ennél sokkal bonyolultabb, így a kezdeti lelkesedésünk könnyedén alább hagy, ha nem vagyunk elég kitartóak. Az ö, ü, cs, dzs, a nyílt és zárt e hangok ismerősek, de hogy a nyelvünket hogyan mozgatjuk ide-oda, hogyan préseljük ki a levegőt vagy hogyan szorítjuk össze a fogunkat - na ez már keményebb dió. Pedig elvileg ezeket a betűjeleket úgy alkotta meg nagy Sejong király, hogy az alakjukból következtetni lehessen a hangképzés módjára. Így pl:

ㄱ(g/k): az alak azt mutatja, ahogy a nyelv elzárja a levegő útját a lágy szájpadnál,
ㄴ(n): itt a nyelv a szájpaddal érintkezik,
ㅁ(m): a nyitott szájra emlékeztet,
ㅅ(sz): alakja a metszőfogra utal,
ㅇ (hangtalan szótagkezdő): a torok alakjára hasonlít stb.

Aztán ott vannak még a magánhangzók, amelyeknél a taoista és konfucionista tanok is érvényesülnek, így megkülönböztethetünk a jin-jang elv szerinti sötét és világos hangzókat, vagy a földet (ㅡ) és az embert (ㅣ) jelölő vonalkákat. Az egyszerűség kedvéért nincs külön kis- és nagybetű és vízszintesen, balról jobbra történik az írás.

A 15. század előtt Koreában kínai karaktereket használtak, az előbb említett Sejong király volt az, aki megelégelte a sok írástudatlan alattvalót és 1443-ban megalkotta ezt a könnyedén elsajátítható jelrendszert. Sejong amúgy a helyi Mátyás király, akit nagyon bölcsnek és igazságosnak tartottak, illetve tartanak, hiszen napjainkban is hatalmas népszerűségnek örvend (az én koreai tanárom is szinte minden órán emlegeti). Ez a nagy írásújítási akciója azonban kevésbé volt népszerű akkortájt, a kor tudósai ugyanis túlságosan egyszerűnek és sematikusnak találták a hangul jeleket, "női betűk"-nek csúfolták, hiszen még a gyengébb nem képviselői is néhány röpke óra alatt elsajátíthatták. Ejnye!
A nagy ellenállásnak meg is lett az eredménye, Sejong halála után a hangul szép lassacskán háttérbe szorult, jöttek újra a kínai betűk, de csak a XX. század közepéig. 1948-tól - elsősorban kultúrpolitikai okokból - ismét ez lett a kötelező írásrendszer, ami valószínűleg végérvényesen már így is marad.

 

Kimbap - a koreai sushi

Ma van Marci 15. szülinapja, Bálint citromtortával kedveskedett, én pedig a nagy kedvencét ezúttal saját kezűleg készítettem el.
Errefelé nem sushi, hanem kimbap a becsületes neve, de a végeredmény ugyanaz.
És mellesleg rettenetesen egyszerű - főleg úgy, hogy a sarki kisboltban 30 féle algalap és legalább ennyi féle csíkokra sajtolt rák- vagy sonkahús közül válogathatok kedvemre. Belevaló zöldség meg akad garmadával - frissen, ropogósan. Itt csak nagyon ragadós fehér rizst lehet kapni, így ezzel sincs gond.
A megfőtt rizst kevés cukorral, sóval elkevert rizsecettel meglocsoljuk, majd ujjnyi vastagon eloszlatjuk a szárított algalapon. A közepére jöhet bármi, ami éppen a hűtőben akad: sárgarépa, paprika, avokádó, sajt, rántotta, tonhal, nyershal, rák, sonka és itt ugyebár a kimchi tölteléktől sem riadnak vissza. Bambuszroló segítségével könnyedén feltekerjük, majd karikákra szeleteljük. Tálaláskor szezámmaggal meghintjük, mellé szójaszósz, wasabi, reszelt gyömbér stb. dukál.

feltekerés előtt: 

Tavaszi nagytakarítás

El kell meséljem nagy büszkén, hogy egy hétnapos léböjt kúrán vagyok túl és ma, azaz péntek reggel volt az első étkezésem múlt csütörtök este óta. Csak cayenne borssal és juharfa sziruppal ízesített, friss citromléből készült limonádét, néha egy-egy gyógyteát és persze mellette rengeteg vizet ittam. Semmi szilárd étel és lám túléltem, mi több nagyon jól érzem magam a bőrömben.
Ennél rövidebb, 3-4 napos tavaszi kúrát már többször végigcsináltam, de többnyire kolléganőkkel, barátnőkkel közösen, mert együtt könnyebb volt "szenvedni". Azért az idézőjel, mert az első fejfájós napot leszámítva teljesen kibírható ez az egész. Főleg azzal a tudattal, hogy jót teszek a testemnek. Csak egyetlen kellemetlen mellékhatásról tudok beszámolni, az elmúlt napokban kissé türelmetlenebb, ingerlékenyebb voltam a szokásosnál. Nem véletlenül javasolják ilyen esetekben, hogy aki teheti meneküljön el a hétköznapok pörgéséből, mert az idegeit így jobban ki tudja párnázni.

Amúgy épp ideje volt kipucolni az építkezés, az ide-oda költözések jelentette stressz és a korábbi váll- és bőrnyavalyáim miatt szedett gyógyszerek nyomait. Már Szingapúrban is jó lett volna egy hasonlót elsütnöm, de a zajban, nagy melegben nem volt elég lelki erőm belevágni. Itt szerencsére nyugalomból és friss levegőből nincs hiány, a lelkierőre meg rágyúrtam egy kicsit.
A családomnak meg köszönet, hogy elviselték, hogy néha egy kicsit mufurc voltam:-)

A szokásos vasárnapi felmentésem kivételével minden nap főztem, sütöttem a családnak, nagyokat sétáltam, sőt kétszer még hegyet is másztam ( 4 km-es túrák kaptatós utakon). A legnagyobb kihívást mégis a nemzeti ünnepünk apropójából a nagykövetségen tartott szerda esti összejövetel,  pontosabban az azzal járó eszem-iszom jelentette. Nem voltam elég előrelátó és pont a közepibe talált a kúrámnak. Na mindegy, eme baklövésemnek egyetlen egy előnye legalább az lett, hogy többet tudtam cseverészni:-)

a nagy kihívás: 

Koreai főzőcske, azaz gyorsan finomat

Szöulban nagyon sok programot szerveznek az itt élő külföldieknek, hogy a koreai kultúrával, nyelvvel megismertessék őket. Több úgynevezett Global Village Center működik a városban, ezekben könnyen találhatunk jobbnál jobb programokat. Ebben a hónapban kézműveskedni megyek, februárban pedig egy főzőtanfolyamon voltam, pontosabban egy bemutatón, mert csak segédkeztünk és egy koreai nőcit néztünk árgus szemekkel, hogy milyen könnyedén varázsol egy rakás finomságot az asztalunkra.

A holdújévről már írtam, hogy itt mekkora nagy ünnep, talán ezért van az, hogy az ezt követő újabb holdtöltét is hasonló csinnadrattával köszöntik, többek között speciális ételekkel és szokásokkal. A Jeongwol Daeboreum fesztiválon a tengerpartokon nagy tűzet raknak, majd innen figyelik a holdfelkeltét. Aki ugyanis legelőször megpillantja az előbújó teliholdat, az egész évben nagyon szerencsés lesz. A boltokban, zöldségeseknél mindenhol kis zacskókba csomagolt kemény héjú gyümölcsöket árultak, ugyanis, ha valaki ilyenkor ezeket ropogtatja, jó egészséget remélhet ebben az évben -  legfeljebb fogpótlás miatt megy csak orvoshoz :-)

Szóval ezen a kis programon a tűzgyújtást kihagyva mi is diót, mogyorót és gesztenyét rágcsáltunk, de utána jól belakmározhattunk a bemutatott ételkülönlegességekből. Amik - néhány hozzávalót leszámítva - végül is nem is voltak hűde bonyolultak, nagy kedvet is csináltak az otthoni kipróbáláshoz.
Nagy felfedezés volt számomra, hogy a retek szezámolajon fokhagymával megpirítva, szójaszósszal nyakonöntve és még egy kis pirított szezámmaggal megszórva mennyei csemegévé válik. Itt óriási, sárgadinnye nagyságú fehér retekből készítik, de szerintem az otthoni jégcsapretekből is hasonlót lehet varázsolni, mert ízre ugyanolyan mindkettő.
És még egy fontos dolog, amire érdemes ügyelni. A szinte teljesen tejtermék-mentes ázsiai konyhában a kalciumbomba szezámolaj (hétszer annyi kalciumot tartalmaz, mint a tehéntej!) elengedhetetlen alapanyag, de intenzív íze miatt a fekete változatából mindig csak egy keveset, azt is inkább csak a sütés vége felé használnak. A kevésbé aromásabb fehér szezámolajon pirítják meg először a fokhagymát, majd a zöldségeket, de az íz miatt jöhet később egy kis fekete is. S hogy tovább fokozzák az élvezeteket, szinte minden elkészített zöldségételt pirított szezámmaggal is megszórnak.

Zárójelben:  B1-, B2-, E-, D-vitamin-, foszforsav-, lecitin- és telítetlen zsírsav-tartalmuk miatt ezek a kicsi magocskák igazán áldásos hatással bírnak. A mag külső rétegében található az erős antioxidáns hatású fitinsav, amely megvédi a szervezetünket a rákos folyamatok beindulásától. Emellett nagy szerepet játszik a vas ideális megkötésében, segíti az emésztést, erősíti az idegszöveteket és a szívizmot, sőt még fáradság, álmatlanság ellen is kiváló orvosság.
Talán ezek után érthető, hogy miért is büszkélkedhet a szezámmag a "magok királya" jelzővel.

így készült a retek-remek: 

ez a szárított  gosari (valamilyen páfrányféle) - már kevésbé tűnik gusztusosnak, de az íze annál jobb volt:

minden megkóstoltam, de a dió és gesztenye helyett maradtam a földimogyorónál: 




a GVC márciusi kiadványának néhány képen én is ott vagyok:-)

http://global.seoul.go.kr/seongbuk/

Keleten a helyzet változatlan

Köszönjük, hogy aggódtok. Mi is, de azért talán kevésbé, mint gondolnátok.

Tény és való, mióta kijöttünk jócskán megszaporodtak az Észak-Koreáról szóló háborús hangulatú cikkek. Már mi is félve olvasunk híreket e témában, mert az otthonról vagy egyéb külföldi médiából érkező hatásvadász cikkek tényleg megrémisztenek. 

De itt Dél-Koreában az emberek teljesen nyugodtak, nincs pánikhangulat, sőt meglehetősen furcsa az a közöny, ahogy ehhez a témához a helyiek viszonyulnak. Lassan 60 éve megy ez a folyamatos kötélhúzás és erőfitogtatás, igaz az atomcsapással való fenyegetőzés csak mostanában indult be. Itt találtok pl. egy 2007-es cikket, ugye milyen ismerős? Mintha az elmúlt napokban írták volna: http://inforadio.hu/hir/kulfold/hir-133153

Nagyon remélem, hogy nem történik semmi rossz, se most, sem később. Nem szeretnénk  félelemben élni, ezért nem is agyalunk egyfolytában azon, hogy mint lesz, hogy lesz. De természetesen ez nem azt jelenti, hogy a józan eszünket ne használnánk. Ha azt látjuk, hogy már nem biztonságos errefelé az élet, akkor azonnal szedjük a sátorfánkat és indulunk haza, de addig is jól érezzük magunkat. 

A kiskutyánk egy igazi boldogsághormon, még a gyerekek is kevesebbet nyúzzák egymást és végre itt a tavasz, állandóan süt a nap. Szombaton például 20 fok volt, egy jó nagyot kirándultunk, forrás vizet ittunk, egyszóval ne aggódjatok, jól vagyunk.

a forrásnál ilyen edénykék várják a megfáradt túrázókat: 

Bokacsukló és átlövő

Van az úgy néha, hogy a fiúk hirtelen akarnak mondani valamit, de nem ugrik be nekik a megfelelő szó. Jókat derülök rajtuk, szerintem elkezdek jegyzetelni.

Bálint:
- Anya, fáj a lábam!
- Pontosan hol?
- A lábcsuklómnál.
- Szóval a bokád...

Marcival matekozunk:
- Itt berajzolom a paralelogramma átlátszóját...
- Hogy micsodáját?
- Ja igen, az átlövőjét!
- Inkább az átlóját, ugye?

Az átlövőre talán van magyarázat, aznap ugyanis képes volt hajnali 4-kor felkelni a Real Madrid - MU meccs miatt. Az a fránya időeltolódás! Szerencsére nem volt hosszabbítás és pont vége lett, mire a suliba kellett indulnia☺

Yongsan - a suli

Nemzetközi iskolába járnak itt is a fiúk, annyi különbséggel, hogy ebben a suliban sokkal nagyobb a helyiek aránya, mint Szingapúrban. Még az alsós osztályokban több külföldi gyerek akad, de Marciéknál szinte alig. Egyszóval a szőke fejükkel igazi kakukktojásnak számít mindkettő.
Még javában tart a beilleszkedés időszaka, de azért nagyjából tetszik nekik az új környezet, a tanáraik nagyon kedvesek és segítőkészek, aminek mindannyian nagyon örülünk.
Amerikai rendszerű oktatás folyik, ez talán még gyakorlatiasabb, mint az előző helyen. Sok színes program vár rájuk és a kisebb létszám miatt igazi családias hangulat.
Marci 90 perces (!) óráit úgyis valahogy kompenzálni kell. Nagyot néztünk, amikor megkapta az órarendjét, bizonyára régen volt gyerek, aki ezt a módit kitalálta.

Az elmúlt héten volt az első szülői értekezlet, nagy dicséret a fiúknak, mert remekül helyt állnak.

Bálinték osztályterme: 

atomok mályvacukorból és jelly bellyből - így könnyebben kedvet kapnak a kémiához:-)

zeneterem:

alsóban még nagyon cirádásan írnak, csak ámultam, hogy Bálint milyen gyorsan megtanulta ezt a fajta betűrajzolást: