Már most tudom, hogy ha egyszer hazaköltözünk, akkor legjobban a hegyek fognak hiányozni. Egészen pontosan az a lehetőség, hogy ha bármikor a természetbe vágyakozom, nem kell messzire mennem, mert itt van egy kőhajításnyira.
A Bukhansan Nemzeti Park közelében lakunk, ha elindulok a hegyoldalnak felfelé, akkor néhány perc alatt már az erdőben találom magam, ami nekem bizony felér egy jó adag boldogsághormonnal.
Rengeteg jól karbantartott turistaút, sok-sok templom, egy tucat közékori kapu található errefelé, de az egyik nagy kedvencem az a kolostor, ahová egy óra alatt már felgyalogolhatok. A kaptatós hegyi út után jól esik egy kicsit megpihenni, elcsendesedni, ezért ilyenkor mindig lekuporodok a templomban vagy leülök valahol a kertjében és máris a mennyországban érzem magam:-)
valahol félúton...
ilyen sima, lapos köveken...
vagy kisebb-nagyobb buckákon...
néhol gumis falépcsőkön át vezet az út
amivel nehéz betelni:
ahol mindig jó egy kicsit elcsendesedni: Ilseonsa templom
az oldalfalait ilyen szép festett képek díszítik:
a falakon belül pedig ez a látvány fogad:
a mennyezetben is lehet gyönyörködni:
vagy a fali fülkék pici buddháiban:
farkasszemet nézni néhány sárkánnyal:
itt éppen az étkezési ceremóniára, a Balu-Gongyang-ra készülődnek:
a templomkertben sok ilyen "kívánság kőrakást" látni - ha nem dől össze, akkor az imánk meghallgatásra talál:
Koreában rengeteg pillangót látunk, ezt a fekete szépséget fent a hegyen fotóztam:
ez nagyon szép beszámoló volt :)
VálaszTörlésmajd tavasszal ne felejtsd otthon a túracipőt és mehetünk együtt:-)
VálaszTörlés:) rendben :)
VálaszTörlés